A valóságshow-k és a két klikkel elérhető netpornók világában könnyen őszül a pszichiáterhalánték, amikor meg kell húzni a határvonalat a normál leskelődés és a beteges voyeurködés között. Egyelőre csapnivaló az eredmény: ha valóban patológiásnak tartjuk azokat, akik, ahogy a szakirodalom mondja, “intenzív szexuális késztetést élnek át, amikor gyanútlan, meztelen, vetkőző vagy szexuális aktivitást folytató személyt lesnek meg”, akkor bizony a fél bolygó szakorvosi kezelésre szorulna.
“Egy szűk utcában, az ötödik emeleten lakom, a nappalim ablaka az utcára néz, és pont belátok egy szemközti lakásba, ahol egy negyvenes pár lakik – meséli Kata (33), aki szabadúszó grafikusként egész nap otthon csücsül. – Teljesen átlagos pár, nincs bennük semmi extra, semmi vonzó, mégis szeretem őket meglesni, már ha meglesésnek minősül az a pici ablak előtti tér, ameddig belátok. Láttam már őket, ahogy a tévét nézik atlétában, ahogy a férfi a vasalóval bajlódik, vagy ahogy a nő kisbugyiban, atlétában, megereszkedett hassal kortyolja a reggeli kávét, és fel-alá járkál. Szex közben nem láttam őket – sajnos.”
 “A kukkolás tulajdonképpen az exhibicionizmus ellentéte: a kukkoló nemhogy nem mutogatja magát, inkább rejtőzködve, titokban űzi tevékenységét – magyarázza Bibók Bea szextanácsadó. – Pont ez a titokzatosság a vonzó a leskelődő számára. Egy átlagos ember, tudjuk jól, kíváncsi. Amikor a Barátok közt filmsorozatot nézzük estéről estére, akkor is tulajdonképpen kukkolunk. Kíváncsiak vagyunk, hogyan alakul a szereplők élete. A Kata által emlegetett folyamatos »szemmel tartás« vonzereje abban rejlik, hogy »csak én tudom azt, mit csinálnak ők, és ők nem tudják, hogy én tudom!«. Általában a leskelődés olyan emberekre jellemző, akik nem mernek élni, magányos, egyhangú az életük, az élményeik nagy részét ilyen módon tudják megszerezni.” |
Szeretünk kukkolni és kész
Ahogy Kata története is mutatja, kár volna a “voyeurgeneráció” titulus ellen tiltakozni, hiszen ahelyett, hogy az ember valóban a saját életét élné, inkább hátradől a fotelben, és azt nézi, hogyan reagálnak a kiélezett, izgalmas szituációkra mások – mondjuk az Éjjel-nappal Budapest vállalkozó fiataljai. Érdekes, minél reálisabbnak, életszerűbbnek tűnik egy műsor, annál könnyebben megteremtődik az illúzió, hogy magunk is részesei vagyunk a kalandnak.
A szexfilmekkel sincs ez másképp. Persze ritkán kerülünk olyan szituációkba, hogy az üres uszodába pont egy jóképű férfi tér be vasárnap délután, aki azon melegében ránk gerjed, és hosszan, érzékien kényeztet… mégis, e képsorok segítségével könnyen beleélhetjük magunkat olyan helyzetekbe is, amelyekben a valóságban sohasem vennénk részt. Az “amatőrpornók” épp azért hatásosak, mert azt sugallják, hogy az átlagember számára sincs tabu és lehetetlen. Hogy a normalitás határai jóval nagyobb területet ölelnek körül, mint azt eddig hittük: “Eleinte utáltam a házi videókat – mondja Erika (35). – Kiábrándító volt a technika meg a szereplők hétköznapisága. Aztán később pont ezért szerettem meg őket: ha az a könyvtáros külsejű nő képes önfeledten szeretkezni egy másik nővel a férje előtt, akkor én miért szégyellném megkérni a barátomat, hogy hadd használjam egyszer vele együtt a vibrátoromat? A hitelesség szintén tetszik: az ordítva élvező színésznőkkel ellentétben itt gyakran láthatsz valódi orgazmust, aminél azt hiszem, nincs is izgalmasabb!” 
A film persze térben és időben távolságot teremt a kukkoló és a meglesettek között, mások azonban továbbmennek, felvállalják voyeurségüket és csoportos együttléteken – orgiákon, swingereseményeken – leskelődnek. Aztán vannak azok, akik ennél is messzebbre merészkednek, és a kifigyelt felek tudomása nélkül – Kata példájánál maradva a hálószobaablak sarkából – nézik az eseményeket. Előfordul, hogy a látottakról videofelvételeket is készítenek, amiket visszajátszva némiképp újraélhetik a leskelődés eredeti izgalmát. Csakhogy: míg egy swingerklubban mások meglesése megegyezés/beleegyezés kérdése – sőt a meglesettek izgalmát növelheti is akár! –, addig a valóban titkos voyeurködés bűncselekmény, hiszen durván sérti mások intimitáshoz való jogát. A kérdés persze továbbra sem csak az, hogy a kukkoló mekkora vétséget követ el a Btk. szerint, hanem az is, hogy “egészségesnek” mondható-e a felfokozott érdeklődése a gyanútlan szembeszomszéd éjszakái iránt.
Hol a határ?
“A férjem sok év házasság után kibökte, hogy gyakran néz pornót, amikor én nem vagyok otthon – meséli Eszter (37). – És régóta szerette volna, hogy egyszer úgy szexeljünk, hogy közben egy ilyen szexfilmet nézünk. Belementem, engem is izgatott a dolog. Azt kell mondanom, hogy hihetetlenül jó volt: aznap sokkal többször voltunk együtt, mint előtte bármikor. A problémák ott kezdődtek, hogy ettől kezdve a férjem film nélkül nem szeretkezett velem többé. Ha nem ment valamilyen pornójelenet a képernyőn, képtelen volt hozzám érni. Elmaradtak a csókok, az ölelések. Mindaz, ami számomra korábban nagyon is a szexhez tartozott!”
Úgy tűnik, a problémát ritkán okozza maga a voyeurködés: mivel a legtöbben élvezzük, ha megleshetünk másokat – akár azért, hogy beleéljük magunkat az általuk megtapasztalt élményekbe, akár hogy összehasonlítsuk a saját szokásainkat a többi emberével –, az alkalmi leskelődés kimondottan izgalmas lehet. Ugyanakkor a pótlék sohasem helyettesítheti az életet magát, vagyis nézhetünk amatőr pornót, megleshetjük a szomszédot, de nem árt, ha mellette bejárunk dolgozni, bevásárolni, és felköszöntjük a barátokat a születésnapjukon… Persze kisajtolhatunk némi intimitást mások kukkolásából, hiszen a leskelődés során tagadhatatlanul megteremtődik valamiféle “álbizalmas”, egyoldalúan közeli viszony a leső és a kilesett között, ám ha képtelen vagyunk valódi, kölcsönös intimitás átélésére, igazi adok-kapokra, akkor a kukkolás ahelyett, hogy kiegészítené és izgalmasabbá tenné a szexualitást, az eredeti élmény helyére furakszik. Persze továbbra is kérdés, hogy ha az életünket egyre inkább a Second Life-szerű virtuális terekben éljük, az egészséges szexualitás szempontjából számít-e még a “valódi” aktus leváltása az érzelmi/kapcsolati szempontból jóval veszélytelenebb kukkolásra.
