Fogalmam sem volt arról, hogy az egyik, Budapest vonzáskörzetében található bányató a nudisták kedvelt fürdőhelye, ahol az egy négyzetméterre eső fedetlen hímvesszők és cicik száma kábé kettőre tehető. Barátnőmmel gyanútlanul, a napozás és az elvonulás szándékával érkezünk a tóhoz, amikor a dombok mögött meztelen testek látványa fogad. Egymásra nézünk, és szinte egyszerre súgjuk oda egymásnak:
– Ó Jézus, bevállaljuk mi ezt?
– Bevállaljuk! Ezt még úgyse próbáltuk! (Összeugrott gyomorral persze gyorsan hozzáteszem: Add istenem, hogy ne legyen itt senki ismerős! Ámen!)
Keresünk egy eldugott (mégiscsak kezdők vagyunk), sima partszakaszt, „megágyazunk”, majd némán, de tekintetünkkel egymást biztatva, lehámozzuk magunkról a ruhát. Várom, mikor kezdenek el bámulni a többiek, mikor öltenek kéjes ábrázatot a férfiak, de „csalódnom” kell, semmi ilyen nem történik, épp csak felnéznek, tudomásul veszik, hogy két taggal bővült a stáb, aztán újra elmerülnek saját gondolataikban. Utánunk újabb alakok tűnnek fel, fiatal fiúk jönnek, kutyát sétáltató párok, bicajosok és szörfösök. Szemmel láthatóan nem botránkoznak meg a sok meztelen ember láttán, még a suhancok számára is teljesen természetes a látvány.
Izgalmam és a szégyellős gyomorgörcs hamar elillan, megértem; meztelen testem nem válik éhes tekintetek célpontjává, pőreségemmel olyan természetes és szinte láthatatlan kellék vagyok itt, mint a tó partján lengedező kis pipacs – egy izgatott pipacs, mert a teljes igazsághoz azért hozzá tartozik, hogy ez az egész meztelenség együtt jár egy leírhatatlanul kellemes és bizsergető érzéssel. Semmi köze az erotikához, a szexuális izgalomhoz, sokkal inkább egyfajta felerősödött érzékenység, amikor az illatok, a meleg szél, a hideg víz simogatása egyszerre adja a szabadság, a kitárulkozás, az odaadás, az ellazulás és valamiféle mélyről feltörő öröm izgalmas egyvelegét.
Élvezem, ahogy anyaszült meztelenül állok a tó partján, ahogy lábam között kacéran átszalad a szél, megcirógatja mellemet, belecsíp hófehér – napot még soha nem látott – fenekembe, majd tovább szalad, megölel másokat, és száguld is vissza hozzám. Élvezem, ahogy a jéghideg víz hatására bőrömet őrület libabőr szántja fel, ahogy forró testem reszketve lehűl, ahogy az erős áramlás a melleimet masszírozza, fedetlen ölemet öleli. Próbálom megérteni, hol a különbség, mi változik, ha rajtam van a tenyérnyi bikini, ami épp csak eltakar, és miért más, ha anyaszült meztelenül gázolok bele a természetbe. Egyelőre nem értem!
Vad melltempóba kezdek, fejem fel- és lebukik, majd elnyújtott mozdulatokkal sellőként siklok a víz alatt. Érzem, ahogy hosszú hajamat megmarkolja a víz, ahogy orromon át sietnek kifelé a levegőbuborékok. Megállok, tüdőmet levegővel pumpálom tele, és teljesen átadom magam a víznek: lebegek és hallgatózom. Miközben füleim a mély zúgását tapogatják, hagyom, hogy a víz sodrása nyugalmat masszírozzon belém. Nem bírom sokáig, újra levegőt kell vennem, és lebegek tovább, megismétlem párszor, majd nevetve, felszabadultan ordítva fújom ki tüdőmből a levegőt.
Hirtelen rám tör a felismerés, élvezem tulajdon meztelenségemet, a pőreség okozta felfokozott érzékenységet. A szabadság és a kitárulkozás egy soha nem tapasztalt dimenzióját élem át, mintha átléptem volna egy eddig ismeretlen belső korlátomat, mindezt több tucat ember előtt: tökéletlen és gyakran sanyargatott testem egy olyan izgalmas érzéssel ajándékoz meg, ami miatt hirtelen hála ébred bennem, picit megszeretem, megbocsátok neki.
Amikor kimászom a vízből, már nem foglalkoztat, hogy nincs rajtam ruha, teljes lazasággal köszöntöm a közelünkben napozó két, napbarnított hímvessző gazdáit, arcom a nap felé fordítom, és csak mosolyogni bírok.
A(z) “Nudiznál?” című szavazás véget ért!
A szavazók többségének véleménye szerint:
Igen, kipróbálnám!
A szavazók többségének véleménye szerint:
Igen, kipróbálnám!
Nem mindenki élvezi…
Újonnan szerzett élményemet később persze a barátaimmal is meg kell osztanom, átéléssel magyarázom, mekkora felfedezést tettem, ám lelkes beszámolóm értetlen fülekre talál, szinte senki nem érti, mi a frászért nudizom egy nem épp tiszta bányató partján, ahol ráadásul a fürdés is tilos. Szerintük a meztelenség a lakás négy fala közé, maximum az erre a célra kialakított szaunába való. Mi szükség az ilyen kalandokra? Elfogadom. Megértem. De azért ezt az élményt semmi pénzért oda nem adnám…
|
Vissza a a természetbe! A naturizmus egyfajta „vissza a természetbe” mozgalomként indult a 19. században, amolyan önsegítő jelleggel, hisz az emberek egy része úgy vélte, az a sok betegség, amiket a gyerekcipőben járó orvostudomány nem képes meggyógyítani, a természet ősi elemeinek segítségével kikúrálható. Ha a kor divatjának megfelelő szoros és vastag ruházatot ledobják, és testüket fedetlenül hagyják a nap, a szél, a tenger, a vizek számára, az önmagában több, mint bármilyen kuruzsló gyógyfőzete. Németország tekinthető a naturizmus szülőhazájának a Freikörperkultur mozgalommal. 1898-ban alapították Essenben az első Freikörperkultur (FKK)-egyesületet, és az 1900-as évektől kezdve Berlinben, valamint az Északi- és Keleti-tengernél egyre több helyen jelentek meg az FKK-strandok. A mozgalom követői felismerték, hogy a lakótelepeken, a munkán, a polgári kötelékeken túl létezik valami más is – a természet és az erotikus érintések nélküli meztelenség. Az FKK mint mozgalom ideológiája egy olyan egészséges életforma létrehozása volt, ami a test és lélek ápolását szorgalmazta, és egyfajta ellenmozgalomnak számított a kor tendenciái, a városiasodás, az iparosodás, a környezetszennyezés és a morális kötelékek ellen. |
