Ott vannak ugyanis azok a pillanatok, amikor látszólag derült égből villámcsapás módjára „törnek ránk” az elfeledettnek hitt pajzán képek. Például egy fülledt esős délután, amikor misszionáriuspózban – az esőcseppek lassú ritmusára – épp a csúcs felé közelítünk, hirtelen eszünkben jut egy öt évvel korábbi meghitt szeretkezés az exszel, aki szex közben mindig mélyen a szemünkbe nézett. A két aktus között látszólag semmi összefüggés nincs, kivéve az emberi memóriát, ami ismeri a pszichológia nyelvén hangulatfüggő emlékezésnek aposztrofált jelenséget. Ez annyit jelent, hogy könnyebben emlékszünk vissza egy eseményre ha – akár valami egészen más helyzet miatt – ugyanabba a hangulatba kerülünk, mint akkor voltunk.
Ilyenkor nemcsak az alaptörténetet, de annak minden apró mozzanatát is bevéssük az emlékezetünkbe. Például ha a céges bulin vadul smárolunk a kollégával, akkor a memóriánkban nemcsak az alkoholmámor, de a jókedv, a bizsergés, a vágyakozás is elraktározódik. Persze másnap csak homályosan fogunk emlékezni a történtekre, de könnyen előfordulhat, hogy két héttel később, egy baráti borozáskor meglepően élesen és váratlanul léphetnek a tudatunkba az egyes képek.
Kétség nem fér hozzá, a jó szex és az orgazmus pillanatai módosult tudatállapotot hoznak létre, a hangulatfüggő emlékezés logikája pedig biztos, hogy a szerelmeskedésekre is érvényes. Ahogy egyre mélyebbre zuhanunk az ölelkezésbe, úgy válnak hozzáférhetőbbekké a korábban tárolt emléknyomok – szexuális élményekről vagy maszturbációs fantáziákról –, amelyek felbukkanása a képzeletben tovább fokozza az izgalmat is.
Miért nem emlékezünk?
A hosszabb párkapcsolatokban tapasztalható amnéziára visszatérve, sajnos hajlamosak vagyunk a mindennapi betevőt egyre rutinosabb és semmitmondóbb cselekvésekre redukálni. Ahogy idővel a reggeli sminkelést is el tudjuk már végezni csukott szemmel, úgy a szexben is egyre ügyesebbek és határozottabbak leszünk – amivel párhuzamosan sajnos gyorsan apad a kísérletezőkedv és a kreativitás. A forgatókönyvszerűen lezavart szerelmeskedések azonban azzal az áldozattal járnak, hogy egy idő után képtelenek leszünk visszaemlékezni az egyedi eseményekre. Az elmúlt évek „összterméséről” legfeljebb egy olyan vázlatszerű cselekvéssor marad meg, mint ahogy azt is tudjuk, hogy az étterembe belépve helyet foglalunk, étlapot kérünk, rendelünk, eszünk, fizetünk, és lelécelünk.
Egy emléke azért mindenkinek van…
„Ami az utolsó szexből megvan, hogy múlt hét szerdán izzadtan, büdösen, szélfúttan ugrottam fel a pasimhoz a lakáskulcsomért. Leültem mellé a kanapéra, majd kb. tíz percig néztük a CNN-t – kezdi Rozi (33). – Aztán benyúlt a vizes pólóm alá, erősen megmarkolta a mellem, az ölébe ültetett és durván beindultunk. Szinte minden részletre emlékszem: a fülemben van a hörgése, az izzadság miatti tiltakozásom, a bennem mozgó ujja, a vadul kardozó nyelve, a sok nyál… Elég ritka, hogy ennyire lecsapjuk a biztosítékot, általában mindig ugyanaz a menet.”
Rozihoz hasonlóan Hajni (31) fejében sem él túl sok precíz forgatókönyv: „Egy-egy igazán jól sikerült szex után általában még egész másnap játszom vissza a részleteket a fejemben, és akkor nagyjából úgy is képzelem, hogy ezt soha nem fogom elfelejteni. Ehhez képest a korábbi barátaimmal közös hempergésekből alig valamit tudok felidézni. Az mondjuk megmaradt, amikor fél-egy év vágyakozás után az első randin ledobtam magamról a ruhát egy férfi előtt. Mivel gumival nem készültünk, csak vetkőzés és csókolózás lett belőle, viszont az izgalomtól mindenféle érintés nélkül elélveztem. Azóta sem történt velem hasonló. Az igazán nagy, testet-lelket kisöprő, maratoni szexelések viszont teljesen egybefolynak.”
A felidézés Evelinnek sem ment könnyen: „Persze azt tudom, hogy milyen a barátom teste, illata, hogyan csókoljam, cirógassam, hogy beinduljon, mit kell tennem és mondanom, hogy egy melós nap után is megjöjjön a kedve – mondja Evelin (39) –, de most csak egy konkrét szerelmeskedés jut eszembe, amikor végre rávettem, hogy anyáméknál, a kisszobában is hajlandó legyen szexelni, mert ott mindig attól tartott, hogy meghallják, és emiatt olyan hihetetlenül visszafogottá, lassúvá és érzékivé vált az egész. Ennek már két éve, de nagyon erősen bennem van.” Ahogy Kingában (37) is néhány erős pillanatkép: „Konkrét aktusokra nem nagyon emlékszem, inkább csak képek jönnek elő. Néha bevillan, hogyan csókolóztunk az exemmel a zöld virágos kanapén; hogyan szorította a csuklómat egyszer egy fekete-piros nyakkendő; hogyan hatolt belém a pasim hátulról, miközben elölről a zuhanyrózsát szorította a csiklómhoz; és van egy visszatérő emlékem egy plafonon köröző ventilátorról is: ahogy a pasimon ülök, hátrahajtom a fejem, és azt a zúgó szerkezetet nézem a plafonon, nem tudom megmagyarázni, de begerjedek, ha erre gondolok. Rengeteg ilyen kép él az emlékezetemben, de egy komplett forgatókönyvet nem tudnék felvázolni.”
Légy kreatív és ismételj! Mind szüléskor, mind orgazmuskor egy – a kötődésért felelős hormon – az oxitocin szabadul fel. Az oxitocin hatására az anya és gyermek között kötődés alakul ki, ami egy életen át meghatározhatja az anya-gyermek kapcsolatot. Ugyanakkor az evolúciós törvényszerűségek értelmében fontos, hogy az anya el is felejtse a szüléssel járó fájdalmakat annak érdekében, hogy hamarosan akarjon és készen álljon egy újabb „utód” megszülésére. Az orgazmus esetén is termelődik oxitocin, éppen ezért jellemzően a nők azokhoz a férfiakhoz tudnak igazán kötődni hosszú távon, akik el tudják őket juttatni a csúcsra. Evolúciós szempontból ennek az a jelentősége, hogy a női orgazmus közbeni hüvely-összehúzódás által a spermiumok biztosabban jutnak fel a petesejthez. Ám ez azzal jár, hogy a nő arra ugyan emlékszik, hogy nagyon jó volt, orgazmusa is volt, de a részletekre már kevésbé. (Ha a férfi viták alkalmával engesztelően megsimogatja kedvesét, akkor – hiszen ebben az esetben is oxitocin szabadul fel – a nő erősen kötődni fog hozzá.) A felejtés másik oka az információk, történések interferálódása, összecsengése. Tehát ha sok bulit zártunk szerelmeskedéssel, akkor – még ha józan állapotban is történt – sem fogunk emlékezni arra, hogy melyik estét kivel töltöttük, mert jellegükben nagyon hasonlóak a történések. Ám ha ezeket az együttléteket valami szokatlannal vagy oda nem illővel „megfűszerezzük”, akkor rögtön rögzítjük pontosan a memóriánkban. Ki ne emlékezne arra például, ha egy szerelmes együttlétkor kigyulladt a vasaló, mert kedvesünk vasalás közben kapott kedvet egy pajzán hancúrhoz. Egy ilyen esetben pontosan emlékszünk a részletekre, mikor mi történt, hogyan éreztük meg a füstszagot, hogyan cirógatott éppen akkor kedvesünk. Bár először nem akartuk figyelembe venni, aztán lángolt már a függöny is… Vagy azt, amikor kedvesünk hazaállít a régen várt eljegyzési karikagyűrűvel, és azt egész este testünk minden négyzetcentiméterén végiggurigatja, biztosan nem fogjuk elfelejteni, hanem boldogan meséljük el annak minden részletét unokáinknak. Az információk, történések a rövid távú memóriából ismétléssel kerülnek át a hosszú távú emlékezeti tárba, így elmondhatjuk, hogy „ismétlés a tudás anyja” a szexben is! Tehát ha emlékezetünkbe szeretnénk vésni egy számunkra kellemes együttlétet, akkor néhányszor érdemes megismételni! |
