 |
| Dr. Gerevich József pszichiáter Ha kérdésed van, ide írj! |
Tisztelt Doktor Úr!
Nagyon el vagyok keseredve, de mielőtt elmegyek egy pszichiáterhez, az Ön véleményét is megkérdezném. 36 évesek vagyunk, 16 éve házasok, egy 10 éves gyerekünk van. A férjem nagyon jó ember, három éve a szerencsejátékozást is abbahagyta miattunk. A környezetünk szerint ő mintaférj, mi mintacsalád vagyunk. Sajnos a szex sosem volt túl mérvadó a házasságunkban. Én ritkán akartam, a férjem pedig nem követelődzött. Három éve rosszindulatú daganatom volt méhnyakban, ezért hüvelycsonkításom volt. A párom azt mondta, olyan mintha egy szűzlánnyal lenne. Soha nem mondta, hogy zavarja. Mondjuk a végig varrt hasamhoz sosem ért hozzá.
Mint utólag rájöttem, férfiakkal tart fenn szexkapcsolatot. Élőben is van állandó partnere, és a neten rendszeresen disznólkodik. Lebukott, a kérdéseimre azt válaszolta, hogy nem a műtétem váltotta ki belőle, de annak környékére tehető a dolog kezdete. Persze felmerült bennem, hogy ha így volt is, a hajlam már meglehetett benne. Szóval másfél éve élünk így, mintha semmi nem történt volna, azt mondta, hogy nem akar elhagyni, szeret, de ha elküldöm, megérti. Azóta talán egyszer-kétszer voltunk együtt, nincs kedvem hozzá, ő meg nem mer kezdeményezni. Első szempont mindkettőnknek a lányunk boldogsága. Rettegek, hogy sose tudódjon ki. Néha úgy érzem, hogy megfulladok, ilyenkor kihisztizem magam, a férjem meg nem érti hogy mi a bajom. Ez a legröhejesebb, mikor megkérdi, hogy mi baj, és megsimogat, és ilyenkor fát lehetne vágni a hátán. Egyébként mindent elkövet értünk, tényleg. Szeretem, mint embert, de néha nagyon dühös vagyok rá. Maga mit tenne az én helyemben? Tisztelettel Mimi – Dr. Gerevich József psziciáter válaszát itt olvashatod!
