nlc.hu
Szex
Mérgező szülők áldozatai

Mérgező szülők áldozatai

Dr. Gerevich Józsefnek egy bántalmazott fiatal lány írta meg szörnyű gyerekkorát, aki nagykorúvá válásakor otthagyta a családi poklot. Most, huszonnégy évesen boldog párkapcsolatban él, de gyötri a lelkiismeret, amiért nem tud a szülein segíteni.

Mérgező szülők áldozataiKívülről normálisnak látszó, átlagos tanyasi székely családban éltem mindennapjaimat. Aztán egy este a szüleim hangos veszekedésére lettem figyelmes, és elcsattant az első pofon… Anyám adta a mindig türelmes apámnak, aki rögtön viszonozta az öcsém és az én szemem láttára. Hát így kezdődött minden… Nem tudom, hogy odáig titkolták-e előlünk, vagy nem vitáztak előtte, de attól a naptól fogva előttünk zajlottak a heves viták, melyek rendszerint verekedéssel végződtek. (…)

Tizenévesen ott voltam két alkoholista, folyton verekedő és veszekedő szülővel. És közben kezdtek kiderülni az otthoni dolgok az iskolában és a rokonaim előtt is. Folyton gúnyoltak, és nevettek rajtam és a testvéremen. Egy nyugodtabb napon, mikor nem volt sem alkohol, sem vita, megpróbáltam elmondani a szüleimnek, hogy szexuálisan zaklat a szomszéd, de ők inkább a szomszédnak hittek, amikor is azt állította, hogy én hívtam be a házba és mutogattam magam… Hát most én kaptam a verést, amiért hazudtam, és megpróbáltam lejáratni “a kedves” szomszédot. És ezután többé nem volt becsületem otthon.

És folyt tovább a vita, meg az alkoholgőzös életmód. Sokszor avatkoztam bele a verekedésekbe, ilyenkor mindig kék zöld foltokkal vagy mínusz egy-két csomó hajjal szálltam ki, mert hogy észre sem vették, hogy én közöttük vagyok, annyira akarták bántani a másikat. Ha meg nem ez volt, akkor az öcsémmel folyamatosan dugdostuk az összes vágószerszámot, hogy nehogy valami baj történjen, és közben imádkoztunk, hogy váljanak el. Éjjeleket töltöttünk ébren, fejünkre húzott párnával, és rettegve, hogy valamelyik megöli a másikat, és amikor csend lett, mindig azzal az eshetőséggel számoltunk, hogy valaki halott…. És ez azóta is így megy, csak közben felnőttünk. (…)

Szeretnék maradéktalanul boldog lenni, de folyamatosan lelkiismeret-furdalásom van, amiért otthagytam a szüleimet, és folyton azon gondolkodom, hogy mit tehetnék értük, de nem fogadják el a segítséget, és egyre őrültebb a helyzet, annyira elfajultak a dolgok. Mit tegyek? Nem találok megoldást a helyzetre, és a mindennapjaimat beárnyékolja a lelkiismeret-furdalás és a tehetetlenség. – A lány életének teljes történetét és dr. Gerevich József tanácsát a cafeblogon olvashatjátok.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top