Köztudott, hogy már nagyon régóta chatelek. Pár hónapja betévedtem a fiúk egymás közti szobába, onnan pedig meghívást kaptam az egyik zárt csoportba. Először elég furcsa volt, persze nem azért, mintha nem érteném meg tökéletesen a melegeket, és ne lenne sok közös témánk, csak sosem gondoltam volna, hogy ilyen társaságban ennyire jól tudom érezni magam. Az is köztudott, hogy nem vagyok valami társasági ember – simán lehetne rólam mintázni az antiszocság szobrát.
Aztán néhány héttel ezelőtt elkezdtek arról beszélni, hogy legyen “szobatali”. Vagyis jöjjünk össze élőben, és döntsük ki a ház falát. Először egyáltalán nem akartam elmenni, mert nem vagyok egy bulifan, de aztán eszembe jutott a kettes számú újévi fogadalmam, hogy idén többet leszek részeg, és többet mozdulok ki. Végül is azért talán még egy kocsmázós, üldögélős eseményhez nem vagyok túl öreg. Ráadásul a buli előtti napon olyan édesen kértek, hogy végül rávettem magam. Még pont egy vendég is volt pénteken, szóval pénz is lett a zsebemben az iváshoz.
Nem öltöztem túl magam – sose szoktam –, farmerben, kék kötött pulcsiban mentem, de a hajamat kiengedtem – már lassan derékig ér –, és kisminkeltem magam. Persze ez nálam csak annyit jelent, hogy fekete szemtussal kihúzom a szemem, szempillaspirál és szájfény. Rögtön, ahogy beléptem a buli helyszínére, a szemben lévő asztalnál felemelkedett egy vékony, tüsihajú, elképesztően szép szemű srác, és rám mosolygott. Tudtam, hogy nem kell tovább keresgélnem őket…
Mindenki felállt és sorban köszöntött, aztán kérdésekkel halmoztak el. Szokatlan volt, hogy mindenki egyszerre beszél, és néha egymás szavába vágnak, és egy-egy történetet csak később sikerül befejezni. A dohányzási törvény miatt sokszor megosztódott a társaság, néhányan mindig ácsorogtak kint a bár előtt, de ott is baromi jókat nevettünk és beszélgettünk.
Elmondom, mi tetszett bennük a legjobban. Először is az, hogy attól, ha valamelyiknek poénból megfogtam a fenekét – amúgy a meleg fiúknak elképesztően szexi fenekük van – vagy a kezét, vagy adtam neki egy puszit, az nem érezte egyből felhívásnak keringőre, és nem akart rögtön megdugni. Ez – az én természetemmel és kisugárzásommal – sokszor volt heteróbulikban átok. Itt viszont a srácok tök viccesen kezelték, folyton azzal poénkodtak, hogy majd akkor, édesem, ha farkat növesztettél. – A bejegyzés folytatásáért kattints Sorskerék blogunkra!
