Ne dőlj be a tökéletes férfinak!

Tisztelt Doktor Úr!

Jelena vagyok, egy 43 éves nő. Két és fél hónapja lett vége egy számomra nagyon meghatározó 5 éves kapcsolatnak, tehát friss még nagyon (közben egy hete újra kopogtat az ajtómon). Viszont kb. egy hónapja megismerkedtem egy 37 éves csodálatos férfival, aki már szinte az első pillanattól kezdve majdhogynem felejtetni tudta velem friss szakításomat és előző páromat. Gyorsan történtek a dolgok, erős volt a vonzás, és láttam egy sebhelyet a hátán, amiről nem akart beszélni, ettől lett gyanús a heg, mire már a 3. alkalommal kiszedtem belőle, hogy öngyilkossági kísérlet miatt került oda a heg. Szinte rögtön szerelmet vallott, és hogy a feleségét látja bennem. Van egy nagyon bölcs édesapám, és három felnőtt férfi öcsém, és őket faggattam arról, hogy férfilélekkel tényleg lehet ilyen, hogy a férfi szinte azonnal ilyen szeretetet érezhet? Közben kétszer is viccelődött azzal, hogy visszatér a bipoláris depressziója valami kapcsán, amely viccnek igazságalapját véltem felfedezni.

A legszembetűnőbb, hogy 2 éve nem dolgozik “normálisan”, kitűnő mérnöki diplomával, és angol- és francianyelv-tudással, ahogy magáról beszél, hogy ő a legjobb ember a világon stb., és hogy már egy hét után mantráztatott, hogy ő számomra a legtökéletesebb férfi és ember a világon, meg hogy életem szerelme, és örökre az idők végezetéig, és ezt 10x-20x, rengetegszer elmondatja velem, és nagy nehezen megnyugszik. Akár egy szelet kenyér hatására, amit adtam neki egy reggel, elindul a lavina, és el is késtem a munkahelyemről 20 percet (ez volt úgymond az utolsó csepp, mert az életet muszáj csinálni).

Csodálatos férfi, kívülről is, vízilabdás alkattal (vízilabdázott) csodálatos érintésekkel, ölelésekkel, csodálatos meglátásokkal, értékrenddel, világlátással, műveltséggel és tudással, amit én nem is érek fel. 15 évig filmeztem, és még a filmeket is jobban tudja, amikben dolgoztam… És nem tudom, hogy jól gondolom-e… Remélem, nem nyúlt a levelem túl hosszúra (menekülni szeretnék, de vonzódom, és gondolok rá…). Nagyon köszönöm.– Dr. Gerevich József pszichiáter válaszát a szakember blogján találod. Kattints ide!