-Sziaaaaaaa! – köszön lelkesen, amikor belép az ajtón, és rögtön a nyakamba ugrik. Egyáltalán nem törődik az én távolságtartásommal, pedig automatikusan elhúzódom tőle, és mezítláb indulok a szoba felé. Ő nem igazán a dominát keresi bennem, inkább a játszótársat, akivel újabb és újabb ötleteit kiélheti. Azt szereti, ha teljesen hétköznapi öltözékben fogadom, ezért csak egy kinyúlt pólót viselek, alatta semmit. Amint beérünk izgatottan kezdi kipakolni a különféle köteleket, karabinereket, hiába vagyok én is jól felszerelve, ő mindig a saját cuccait használja.
– Hoznál be esetleg néhány fehérneműdet? – néz rám fel, és meglepődöm, de azért kinyitok egy fiókot, és előrángatok belőle három bugyit.
– Egy melltartót is, ha van… légyszí – néz rám, mire egy másik fiókból veszek elő azt is. – Az az ötletem támadt, hogy kikötözöl, bekötöd a szememet is, aztán egyenként betömöd a számba a ruhadarabjaidat, vagy az enyémeket, nekem pedig ki kell találnom, hogy mi az.
Elképedten csóválom a fejem, de máris izgat egy kicsit a játék, szóval csak bólintok.
– Azonnal feküdj az ágyra! – kiáltok rá, hogy éreztessem vele, eleget beszélgettünk, ideje a tettek mezejére lépni. Engedelmesen hanyatt dől a lepedőn én pedig odalépek az ágyhoz, a kezemben az egyik kötél, amit hozott. Fonott, kemény, ezzel hurkolom át a csuklóját és felszisszen, amikor jó erősen meghúzom a csomót. – Hallgass! – parancsolok megint, és engedelmes kiskutyaszemekkel néz fel rám. Feljebb rántom a karjait a kötél végével a kezemben, és odaerősítem az ágy végéhez úgy, hogy a feje mellett, elég kényelmetlen pozícióban kelljen őket tartania. Aztán a lábak következnek, egy-egy oszlophoz béklyózom őket, hogy enyhe terpeszben, alfelét nekem teljesen kiszolgáltatva kelljen feküdnie. Végül egy fekete selyemkendő következik. Óvatosan megemelem a fejét, alá csúsztatom, és gyakorlott mozdulatokkal összekötöm a tarkójánál. Aztán, amikor elkészül a művem, néhány lépésre eltávolodom az ágytól, hogy megszemléljem. Elégedett kis mosoly játszik a szám sarkában, főleg amikor megérzem a bizonytalanságát ebben a kiszolgáltatott helyzetben… A teljes cikket a Sorskerék blogon találod.
