“Kedves Uram!
Először csalt könnyeket a szemembe és nem fájdalom okozásával… nem találom a megfelelő szavakat arra, amit igazán mondani szeretnék, de most először ír valami személyeset. Legalábbis személyesnek és emberinek érzem. Köszönöm!
Lehet, azért váltja ez ki most belőlem, mert ma beszéltünk először arról, amiről eddig csak írásban, ködösen tisztán… És olyan egyszerű volt róla beszélni (még akkor is, ha csinálni kellemesebb)
Másnak láttam ma. Olyannak, amilyennek képzeltem, csak ma először láttam is.
Szeretem hallgatni, amikor beszél, mesél nekem… a szóhasználatát, a figyelmét, a gesztusait és az oly ritkán elbújó mosolyát…
A lelkemet szokta cirógatni… oly gyengéden, hogy ha rágondolok, beleremegek. Néha felbukkan bennem egy kérdés “miért kapom meg ezt a bizalmat és figyelmet?” De rögtön ezután tudom, nem fontos tudnom a választ, csak élvezni a pillanatot…
A teljes részt az Inside of love blogon találod.
