Tisztelt Doktor Úr! Férjemmel “harmincas” házasok vagyunk. Nagyon szeretjük egymást. A szexuális életünk is rendben lenne… ha átlagos kívánságai lennének. Már a kapcsolatunk elején közölte velem, hogy ő fétisrajongó, és nem a csipkés fehérnemű izgatja fel, hanem a latexből és bőrből készült ruhák, fűzők, álarcok. Számomra ez a dolog teljesen újdonság volt, gondoltam, nem ártok vele, ha kipróbáljuk, mert én is szeretem a bőrből készült ruhákat és fűzőket, és természetesen nem akartam elveszíteni őt. (Soha nem zsarolt vele, de én azt éreztem, ha neki jó, nem lehetek olyan önző, hogy nem teszek a kedvére). Évekig sikerült elhitetnem vele és sajnos magammal is, hogy kedvelem ezt a fajta játékot. Kapcsolatunk ezek ellenére nagyon bensőséges és szeretetteljes lett. Mostanra viszont nagyon elegem lett. Sajnálom, hogy őt nem érdeklik a szép – szerinte unalmas és átlagos – fehérneműim. A szexet akkor élvezi a legjobban, ha fel vagyok öltözve tetőtől talpig ezekbe a latexruhákba. Szeretném, ha nem lenne ez a számomra ijesztő vonzódása, mert nem tudom, meddig bírom. Már alig szeretkezünk, mert én gyakran elutasítom ezt az “öltözősdit”, ő pedig megsértődik, hogy nem szeretem őt. Ezért inkább az internetet használja fel vágyai/képzelete kielégítésére, ez pedig nekem esik rosszul. Ha látom, miket néz, mindig az jut az eszembe, hogy talán féljek tőle, ha ilyen perverz dolgok tetszenek neki? Lehetséges, hogy csak így tudja levezetni a hétköznapok feszültségét, hogy néhány órára megváltozik? Doktor úr, ez betegség? Esetleg aberráció? Hamarosan gyereket szeretnénk, de félek, mi lesz, ha egyszer megtalálja a szekrényben azt a sok “érdekes-ijesztő” ruhát, melyeket az évek alatt gyűjtött be számomra. Egyébként a férjem nagyon jó ember, imádja a gyerekeket és a természetet, engem pedig a tenyerén hordoz. Tudja, hogy igyekeztem elfogadni a “másságát”, és haragszik önmagára, mert nem tudja leküzdeni a mániáját. Nem tudja, miért ilyen, szeretne megváltozni, de nem tud. Régebben nagyon ijesztőnek tartottam ezt a dolgot, manapság inkább értetlenül állok ellőtte, és közben folyamatosan próbálom megmenteni a házasságunkat, ami nem könnyű, mert nem tudom őt teljes mértékben elfogadni ilyennek. Félek, hogy talál magának valakit, aki olyan, mint ő. Nem szeretném elveszíteni, mert ennek ellenére úgy érzem, megtaláltam azt az embert, aki a “másik felem”. Mit tehetek? Köszönettel: Emília
A pszichológus válaszát az Intimitás blogon találod.
