Emlékszem, nálam ez a téma a koleszban jött elő először, és lényegében végigkísérte mind a négy évemet, ahogy szépen sorban mind a hatan a szobatársaimmal átestünk a tűzkeresztségen.
Tisztán emlékszem, nem misztifikáltam túl a dolgot, de azért határozott elképzeléseim voltak az elsőről. Mindenképpen ágyban akartam először szexelni, ezért az alkalmakat, mikor templomkertben, buszmegállóban, csillagos ég alatt csábítottak a fiúk, köszönettel elutasítottam.
Nem éltem a lehetőséggel a kolesz WC-jében sem mindenki füle hallatára, ahogy ezt két szobatársam is megtette, ráadásul szinte egymás után, ugyanazzal a fiúval.
Ők voltak az elsők közülünk, akik beszámoltak az élményeikről a szobánk sötétjében, persze utólag panaszkodva, mert hát milyen lehetett a szex 2×1 méteren, állva, kényelmetlenül és futtában egy fiúval, akinek semmit nem jelentettek, csak önmagával foglalkozott.
Ekkor határoztam el a második szabályomat: csak olyan fiúval akarok először szexelni, aki nem csak arra használ, hanem utána is velem marad!
Kisebb pettingekkel, etyepetyékkel futott le a 2. évem is a gimiben, és így kezdődött a 3. is.
Mona barátnőm már úgy jött vissza a suliba, hogy a nyáron megismerkedett egy fiúval, akivel aztán járni kezdtek. Pontosan nem emlékszem, melyik hónapban tette a bejelentést, hogy a hétvégén náluk is eljött az idő. Megtörtént a nagy esemény, ami mindkettőjüknek az első volt.
Ez sem volt tökéletes. Két egymást szerető, de teljesen tapasztalatlan tini szerencsétlenkedése sem vezetett katarzishoz. Hiába volt az ágy és a szeretet, hiányzott a tapasztalat!
Így aztán a többiek hibáiból tanulva, még egy kritériumot hozzáadtam a listámhoz! A szüzességemet úgy akarom elveszteni, hogy az ágyban történjen, tartós kapcsolatban, és a kedvesem mindenképpen tapasztalt legyen.
Sikerült? A teljes cikket Kiss Emese blogján találod.
