“Kössek kompromisszumot, vagy ne adjam lejjebb?”

“Kedves Zelka és Miklós, 58 éves értelmiségi nő vagyok és társat keresek. Öt éve nincs senkim. Társkereséssel kapcsolatban két eltérő vélemény van: 1. Kössünk kompromisszumot, mondjunk le valamilyen igényünkről, mert különben nem lesz senkink. 2. Gondoljuk el, hogy pontosan kit akarunk, és ne adjuk lejjebb. Mi erről a véleményetek? Üdv, Ági”

Kedves Ági!

Ha egy kanapét választanál, azt mondanánk, akár drága lakberendezőt is vonj be, hogy pontosan tudd, milyen illik hozzád, a környezetedhez. Érdemes, mert ha megérkeznek vele a szállítók, kibontják, leteszik, te pedig elkeseredsz, akkor bizony újra elő kell venned a pénztárcád, hogy ugyanazok, akik hozták, el is vigyék. Még az is lehet, hogy szemétdíjat kell fizetni a drága kanapé után. Igaz, ismerünk olyan ravasz asszonyt, aki apró lukakat fúrt a lábába, visszavetette, mondván szuvas. És olyan történetet is meséltek már nekünk sírva-ríva, hogy pernahajderrel bútorozott össze valaki, szuvas szívű gúnárral, aztán csak nagy nehezen szabadult tőle. Szóval sok szól a 2. pont mellett. Ellene az szól, hogy az ember elképesztően változékony lény.

– Igen, de egy ötvenes-hatvanas férfi már megkövült, elfásult, becsiszolódott. Aligha változik – vágod rá diadalmasan.

Bizony, ha támadják őket, az érett, domináns hímek könnyen átmennek vén bölénybe, aki leheveredik a dagonyában, aztán hagyják békén. Ha viszont megfelelő bizalmat kap egy férfi, bármikor ki lehet hozni belőle a gyermeket, a kalandvágyó kölyköt. Márpedig a párkapcsolat kötőeleme, a közös identitás megteremtője, a kapcsolat gazdagításának legfőbb eszköze a közös élmény.

– Hát ez az, éppen ettől félek, hogy kifogok valami látszólag kedves darabot, aztán a sok negatív élmény szétrágta belülről, mint a szú – fogalmazod meg erre jogos aggodalmad.

A nők felelőssége

Tessék, egy megdöbbentő belátásunk: a kérdésed inkább a rossz élményeidről, traumáidról szól. Ezeket törvényszerűen átéled, azok az emberi sors szükségszerű velejárói. Alapja a nagy emberi paradoxon: Míg a nők fiatal korukban szülőképesek, addig a férfiak csak később, erejük teljében lesznek alkalmasak családfőnek. A fiatal nőknek tehát a jövendő domináns hímet kell kiválasztani, mert ha az aktuális domináns hímet választják, a hatalma teljében lévő férfi már reménytelenül kiöregszik, mire az utód felnő. Éppen akkor kerül ki a hatalmi pozícióból, amikor arra gyermekének a legnagyobb szüksége lenne.

A nők fizetik meg tehát annak az árát, hogy gyermekeink olyan lassan kerülnek felnőttsorba. Ez a tény a nőkre tolja azt a felelősséget, hogy minél hamarabb, minél kevesebb tényre támaszkodva megítélje a korban hozzá illő férfi alkalmasságát. Mert ha késlekedik, ha biztosra akar menni, akkor megelőzik. Ezért szaladnak bele a nők olyan éretlen férfiakba, akik fitogtatják erejüket, hatalmukat, gyakran okoznak fájdalmat nőknek. Ennek ma különösen nagy a veszélye, mert a társadalmi mobilitás miatt a nukleáris család egyre kevésbé tudja a férfit arra késztetni, hogy maradjon a helyzetben, amíg benő a feje lágya és alkalmas lesz családfőnek.

Szóval bizonyára félsz a szemfényvesztő férfiaktól, akik a felelős családfő ígéretével, máguskellékeket csillogtatva bevonultak életedbe, azután kiderült róluk, hogy csak szexuális partnert, esetleg utódnevelő cselédet vagy kitartó gondviselőt kerestek benned.

Örvendezz hát, végre abban a korban vagy, amikor olyan férfira akadhatsz, akinek az lesz az öröme, hogy erőforrásait a te kényeztetésedre használja, aki igyekszik gondoskodni az életminőségedről, megélhetésedről, aki boldogan visz a társaságába, akinek öröm minden érintés.

Tudjuk, igazából attól szorongsz, hogy nehezen teszed le a gyeplőt és az ostort, mert hozzászoktál, hogy irányíts, kezedben tartsd a kontrollt, életed fonalát. Merész ugrás az ismeretlenbe, hogy valóban rábízd magadat valakire. Olyan, mint amikor a sárkányrepülősök elrugaszkodnak. Úgyhogy hozd el a kiválasztottat az első találkozón a közelükbe, a Hármashatár-hegyre, kaptassatok fel a hegyoldalba, és nézzétek őket, amint elrugaszkodnak, amint rábízzák magukat a szélre. Ha éppen nincsenek kint a sárkányosok, akkor is sokat tettetek jövendő párkapcsolatotok érdekében, ha mozgás közben ismerkedtek, olyan helyen, ahol nagy távlat van.

Kedves Hatvanas úr!

Kérjük, légy türelmes Ágival, akinek kérdése is elárulta, hogy kifejezetten irányító személyiség, sok negatív élménye van a férfiakkal. Igyekezz már az első alkalmakkal olyan helyekre hívni, vinni őt, ahol először van életében, ahol megtapasztalhatja odaadó gondoskodásodat, megérezheti, hogy nyugodtan átadhatja magát egy igazi úriember figyelmes irányításának.

Ui.: Kedves Ági! Kedves Hatvanas úr!

Nézzétek egymást pozitív keretben, így kapcsolatotok folyamatosan gazdagodik, például így:
Képzeljétek el, hogy egy reptéri váróban a férfi hangosan és boldogan ecseteli, milyen jó lesz majd leszállni Miamiban, ahol integetnek a pálmák, amikor a bérelt kabrióban végigsiklanak a parti úton. Ha a nő negatív keretben fogadja, akkor lepisszegeti, hogy ne óbégasson olyan hangosan, főleg ne nagyképűsködjön. Ha a nő pozitív keretben fogadja, akkor maga is hangosan felnevet, és ragaszkodik hozzá, hogy a kabrió rózsaszín legyen és Elvist üvöltessék, beintve a rasztás lúzereknek…