1. óra
Kicsit zavarban vagyok, amikor belépek, arra számítok, hogy mindenki szegecses nyakláncban csattogtatja a bőrostorát, fröccsen a vér a death metálosnak sminkelt arcokra, de persze meglepően konszolidált, teljesen normális nők ülnek a tükrös-tollas szobában. Pirner Alma, aki a tanfolyamot vezeti, jó humorérzékkel és egy kis pezsgővel próbálja enyhíteni a kezdeti feszengést.
“Elegem van abból, hogy cuki legyek” – magyarázza az egyik osztálytársnőm, hogy mit keres a budoárban. “Most lettem főnök, és szeretném elővenni a határozottabbik énemet” – mondja egy másik leendő mistress kolléganőm. És persze a “A szürke ötven árnyalata” is szóba kerül, ha már fenekelési tanfolyamon vagyunk (vagy olyasmin). Én meg bemondom, hogy azért jöttem, hátha van valami olyan kis diszkrét eszköz, amiről még életemben nem hallottam, pedig nem ártott volna.
|
A tanfolyam menete: 1. óra: elméleti ismerkedés a fétis műfajjal |
Alma egy londoni hivatásos dominától tanulta az egyébként nem is annyira egyszerű fortélyokat, az ő élményeiről itt olvashattok.
Na, de a lényeg, hogy ülünk körben, van egy kis csoportterápia-hangulat, de onnantól kezdve, amikor mindenkinek el kell mondania, hogy mi a fétise, konkrétan mire indul be, szemtelen kis csillogással a szemében szépen mindenki beszámol, hogyan izgatja fel a férfiszőr vagy éppen a szőrtelen test. Úúú, megy ez, mit a karikacsapás! Végre hasonlóan “perverz” nők közé keveredtem: büntetlenül lehet hangosan szexről beszélni. “A nők személyiségfejlődését és szexkultúráját szolgálja ez a kis önismeret, erről szól az egész” – teszi hozzá Alma.
Szóval, aki azt hitte eddig, hogy a hivatalos dominák véresre verik szolgáikat, akiket jól meg is fojtogatnak, szükség esetén ketrecbe zárnak, és a végén oltári nagy szexbe torkollik az orgia, az tévedett, mert az utolsó rész, vagyis konkrét behatolás nem szerepel ezekben a játékokban. Az előbbiek igen, de minden megegyezés kérdése, és szigorú szabályok szerint zajlik az egész, szóval a végén mindenkinek “jó” lesz. “A hivatásos dominák SOHA nem létesítenek szexuális kapcsolatot szolgáikkal” – mondja Alma, ezen többen elcsodálkoznak. “A cipőd sarkát is csak akkor szopogathatja le, ha te megengeded.”
“A tanfolyam után már sosem nézel ugyanúgy egy csipeszre vagy egy kötélre” – ígéri Alma, és tényleg. Aztán házi feladatot is kapunk: találjunk magunknak dominanevet, ami nem úgy hangzik, mint egy szaftos, pornós név, hanem elegáns, és tisztelet ébreszt a kedves közönségben. (Én még most sem találom a tökéletes nevet, valahogy mindig túl kurvásra sikerül a választás.)
2-3. óra
“Hivatásos dominaként megcsinálnám, de ha otthon jelenne meg pelenkában a pasim, biztos kivágnám az ablakon” – hangzik el egy kulcsmondat egyik osztálytársnőm szájából, persze nagy röhögés, aztán néhány másodperc csend, mert mindenki elképzeli a pasiját pelenkában, pedig senki sem akarja. A “kemény korlátokról” beszélünk, vagyis arról, hogy hivatásos dominaként ki mit vállalna be, pontosabban, mit nem. Itt aztán szóba kerül minden – kaki, pisi, vér –, amire az ember lánya számíthatott, mielőtt beiratkozott egy fétis tanfolyamra.
“Én a lepisilést bevállalnám, de hogyan tudom úgy időzíteni, hogy pont akkor kelljen pisilnem, amikor nálam a szolga?” – kérdezi egy másik eltökélt jelölt, én igazából még mindig a pelenkázásnál tartok fejben… Aztán amikor meghallom, mennyit lehet ezzel keresni, rájövök, nem is olyan biztos, hogy elröhögném magam.
“Mindig lentről felfelé kell ütni a kezeddel – mondja Alma –, mert különben nagyon hamar elfárad a karod” – majd csattan a tenyere a seggemen. Csodálatos kép, ahogy szűk, fényes fekete topban, és fekete feszülős naciban hasalok a szoba közepére állított díványon, a szemközti falon plafontól padlóig tükör, amiben látom a többieket, ahogy az évfolyamtársak lelkesen jegyzetelnek brutál szexi fehérneműkben és dominaruhákban, nyikorognak a lakkcsizmák. A tanfolyam legizgalmasabb része következik a részemről, önként vállaltam (naná), hogy az úrnő rajtam mutassa be a fenekelési eszközöket és technikákat.
Amikor előkerül a fenekelő, még csak nevetek, itt még kifejezetten jólesik, és kicsit azért próbálom leplezni, hogy ezt valójában élvezem. Aztán jönnek a floggerek – ezt a szót is most tanultam –, ami egyelőre még szórakoztat, és bevállalom a nagyobb suhintásokat is. A tükörben nézem a többiek hüledező arcát, aztán amikor meghallom a lovaglópálca suhogását, azért kezdek bepánikolni.
“Ennek csak a végével szabad ütni, és akkor is csak a popsi közepére” – teszi hozzá az úrnőm, majd üt, a csattanás után csak úgy sercegnek a tollak a papíron, és aztán jön a vég és a pálca. A pálca az fáj, az már nem vicces, de van olyan dominahallgató is, aki kifejezetten a pálcaütésből kéri a ráadást. Mert persze mindenkinek megjön a kedve ahhoz, hogy elfenekeljék szakszerűen. És hát, ha igazán nagyszerű domina akarsz lenni, tudnod kell, milyen érzés kapni, hogy később tudjál adni. Ha-ha-ha.
Mit is tehetnék még hozzá: annyit mindenképpen, hogy akire még nem csepegtettek hideg gyertyát, arra itt majd fognak. Aki pedig nem tudja, hogyan kell szakszerűen fojtogatni, baromi nagy kockázatot vállal otthon a négy fal között, ha csak elkapja a pasija vagy csaja nyakát. Szóval fojtogatni csak pontosan, szépen… Ja, és közfelkiáltással megszavaztuk a tuti eszközt, a pinwheelt (erotikakerék), ami olyan, mint egy derelyeszaggató, aranyos kis tüskékkel, és a fájdalomhoz semmi köze. Minden háztartásban kötelező darab.
