Nem várom “a fehér lovas herceget”, járok mindenfelé, barátságos hozzáállással, s nyíltan közeledem az emberekhez. Mégsem találom igazi társam.
Járok színházba, múzeumba, bár egy kis faluban lakom, de időt, s pénzt nem sajnálok, hogy beutazzam nagyvárosba ezért, de a tapasztalatom az, hogy ilyen helyeken nem lehet ismerkedni. Ha pedig egy szórakozóhelyre megy egyedül egy nő, azt nyílt felhívásnak tekintik a férfiak.
Társkereső portálok maradnak tehát…
Úgy gondoltam, nagyon közös az elképzelésünk “Gáborral”, egy korábbi levél írójával, s mivel megadta email-címét, jelentkeztem, hátha szívesen veszi soraimat. Barátságos, ám nem tolakodó levelemre egysoros válasz jött tőle, melyben életkorom után érdeklődött. Mivel társkereső hirdetéseknél ezt már megszoktam, nem lepődtem meg különösebben, bár furcsállottam, hogy egy sorocskát ír csupán.
Következő levelemben küldtem fényképet is magamról, s megkérdeztem, volna-e kedve magáról néhány sorban írni. Válasza letaglózott: “a hajad az ideálom ellentéte”…
A teljes levelet és dr. Gerevich József válaszát itt olvashatod!
