“Ha visszafogadsz, nem csallak meg többé!”

A szakítás megviseli az embereket, van úgy, hogy mindkét fél szenved, de olyan is lehetséges, hogy az egyikük pozitívan éli meg, hogy kiszabadult a kapcsolatból.

A fájdalom nem véletlen, ugyan a kutatók bebizonyították, hogy szoros emberi kötelék felbomlásakor ugyanazok az agyi területek aktivizálódnak, amelyek például egy sérülés következtében is. Viszont a tünetekért már sokkal inkább a vegetatív idegrendszerünket és a bennünk termelődő hormonokat tehetjük felelőssé.

 A szakítás fázisai:

Az első lépés a szakítás során  a kérdésfeltevés. Miért tette ezt, hogy tehette ezt velem? Mit rontottam el? Mi lesz most velem? A különválás utáni első pár napban az önmarcangolásé a szerep. Próbálunk válaszokat találni, annak reményében, hogy legközelebb már nem hibázunk.

Ezt követi  a gyász időszakából jól megismert tagadás szakasza. Amikor reggel felébredünk, kinyitjuk a szemünket, még minden szépnek és jónak tűnik, majd pár másodperc múlva realizáljuk a veszteséget. A fájdalom elnyomásaként megpróbáljuk meg nem történtté tenni, vagyis elindul a tagadás. Sok esetben nem ismerjük el a tényt, inkább csak szépítjük olyanokkal, mint hogy ez nem végleges, csak egy mosolyszünet.

 A függőkhöz hasonló harmadik szakasz az alkudozás. “Ha visszafogadsz, nem hisztizek többé, és nem csallak meg többé” – ismerős mondatok szerintem…De tudjuk, hogy ebből már semmi nem lesz.

A további fázisokról az Inside of love blogon olvashatsz!