Összebújtak a takaró alatt, és kuncogva idézték fel a pillanatok sorozatát, ami idáig juttatta őket. A sok-sok év alatt, mióta ők ketten egy párt alkottak, voltak vidámak, könnyesek, életre szólóak és olyanok is, amit legszívesebben kitörölnének a családi emlékkönyvből. De mégis, a közös emlékeik voltak, tele azzal a szeretettel, tisztelettel és csodálattal, amit egymás iránt éreztek, éreznek és érezni fognak, míg csak világ a világ.
– Ugye tényleg “örökkön-örökké”? – kérdezi most a lány félig nevetve, félig komolyan. A férje is meghatódik a pillanaton, és némi gondolkozás után válaszol.
– Majd mindent megteszünk azért, hogy úgy legyen. Nem hiszem, hogy egyetlen napot is érdemes lenne élnem, ha nem lennél mellettem.
Fura volt a szájából ezeket az érzelmes mondatokat hallani, de úgy tűnik, őt is meghatotta, hogy a sok elmaradt alkalom után végre hivatalosan is házasok lettek. Bármennyire is azt gondolná az ember, hogy nem számít, ha két ember szereti egymást, hogy ez hivatalos-e, vagy sem. De most, az első éjszakát eltöltve mint férj és feleség, értik csak meg, hogy igenis fontos. Jó érzés, hogy már nemcsak a szívükben tartoznak össze, de hivatalos pecsétjük is van róla…
A teljes cikket a Sorskerék blogon találod!
