A sármos negyvenes arcán szomorú, fáradt és őszintétlen a mosoly. Azt állítja, menthetetlenül prostituáltfüggő, de nem szenvedélybeteg, ezért nem jelentkezett semmilyen addikcióról leszoktató terápiára. “Én nem voltam ott, amikor a szerelmet osztották. Így, sajnos, kimaradok belőle. De nem is baj, no woman, no cry. Nem így van? Nincs szívfájdalom, féltékenykedés, elszámoltatás, közös kassza. Nincs devizahitel által megköttetett és véglegesített kényszerfrigy. És senki nem teszi szóvá, ha szétdobálom a rongyaimat, vagy ha hajnalban támolygok haza.”
Ehhez az életstílussá vált viselkedésformához messzemenőkig ragaszkodik, és már nem tudná elhagyni a legalább heti egyszeri fizetős látogatást. Az éveken át ismétlődő, rutinszerű szükséglet-kielégítésre szolgáló cselekedettel mégis csak függővé tette önmagát, ezért már képtelen normális, hétköznapi párkapcsolat létesítésére.
“Próbáltam. Végre éreztem valamit, a derékszíjamtól felfelé is, ott motoszkált, bizsergett az érzés. Vonzódtam hozzá. Kívántam is. De annak ellenére, hogy tudtam, ő más, és vele kialakulhatna valami egészen különleges, ugyanazt a repertoárt követeltem volna tőle is, amit az évek során a prostiktól. Végül csődöt mondtam, működésképtelen voltam az ágyban. Minden történet úgy végződött, hogy én szakítottam.”
Emberi lényként alapvető igényünk van az állandóságra és egy kiegyensúlyozott, monogámián alapuló, szeretetteljes kötelék kialakítására. Magányos farkasnak, kivert kutyának, reménytelen kívülállónak érzi magát egy idő után kivétel nélkül mindenki, akinek nem adatik meg e különleges, valakihez tartozásérzés. Akár férfiról, akár nőről beszélünk, a kezdeti izgalom alábbhagyásával a csak és kizárólag szexen alapuló kapcsolatokban üresség, örömtelenség, lelki kielégületlenség, csalódottság, örökös hiányérzet jelenik meg. Valójában mindannyian az igazgyöngyöt keressük, mégis néha rengeteg olcsó utánzat lapul a zsebünkben. Ezek az értéktelen imitációk csak placebók, egy időre feledtetik velünk, hogy valójában, a lelkünk mélyén mire is vágyunk, és mit vagy kit keresünk…. Olvass tovább az Eszter élete blogon!
