Pálma még mindig nem akart tudatosan Simon közelében lenni, mégis, akárhányszor hazafelé indult, szinte automatikusan vitte a cukrászda felé a lába. Amint befordult a sarkon, a gyomra bukfencet vetett, majd csak állt ott, a gyönyörű cégtáblát nézegetve, ahol azonban a pipacsok és búzavirágok helyett most azok a jelenetek peregtek, amikor szerették egymást a cukrászda konyhájában. Legalábbis Pálma szeme előtt. Fájdalmas kielégületlenség lett úrrá rajta, de erőnek erejével elszakította magát, megfordult, és mint egy bűnös lélek, lehajtott fejjel hazafelé indult.
Simon egyre gyakrabban eszmélt arra, hogy a konyha közepén áll, krémtől csöpögő műanyag spatulával és elréved. Élénken élt benne minden pillanat, amit ebben a szűkös helyiségben töltött Pálmával. A nadrágja rögtön megkeményedett, ahogy agyában a film elindult. Várta, hogy az asszony keresse őt, kellett neki a bizonyosság, hogy ő sem tud meglenni nélküle. Aztán ahogy a napok teltek, rájött, hogy nem fog megtörténni. Pálma ennél sokkal lelkiismeretesebb, meg fog próbálni mindaddig távol maradni tőle, amíg ő nem teszi meg a következő lépést. Bár az ágyban szenvedélyes volt és fantáziadús, valójában volt annyira konzervatív, hogy arra várjon, a férfi lépjen először.
Simon beletörődő, hatalmas sóhajjal látott neki, hogy a krémmel befedje az előtte fekvő tortát. Amint kész lett, a pulthoz ment, és megnézte, hova vitte múltkor Pálma a születésnapi tortát. Felírta magának egy fecnire a címet, és immár mosolyogva, dudorászva látott neki a többi tennivalójának.
Pálma egész nap valami különös bizsergést érzett a testében. Frigyes a néhány nap lázban égés után visszatért a megszokott kerékvágásba, és tegnap éjjel, amikor Pálma odabújt hozzá egy kis kényeztetés reményében, akkor a férfi bocsánatkérően elfordult.
– Fáradt vagyok, szívem, ne haragudj. Talán majd reggel bepótoljuk, jó? – nézett könyörgőn, de ez a tekintet bizony nem enyhített Pálma kínjain. Pontosan tudta, hogy mit akar, kinek az érintésére vágyik, de még küzdött ellene.
Így aztán, amikor Frigyes elégedetten szuszogva álomba merült, akkor Pálma kiosont a fürdőszobába. Befeküdt a kádba, lecsavarta a zuhanyrózsát, és a keményen paskoló sugarat a csiklójára irányította. Hátrahanyatlott, és végre szabad utat engedhetett forrongó emlékeinek. Azok pedig jöttek is szép számmal. Először a hotel udvarán történteket élte végig újra és újra, aztán a múltkori cukrászdás eset következett. Ajkain érezte Simon szenvedélyes csókját, a pillanatot, amikor az ajkába harapott, hogy néma maradhasson az orgazmus forgószelében. Megint a férfi ujjai villantak be, ahogy kérlelhetetlenül tuszkolja őket a nyílásába. Pálma bimbói megkeményedtek, a testén apró rángások futottak szerteszét, ahogy a zuhany apró, koordinálhatatlan mozgásával egyre izgatottabbá vált. Ezért is szerette az önkielégítésnek ezt a módját, mert az ujjai érintése helyett, amik pontosan tudták a dolgukat, a vízsugár önálló, kezelhetetlen életet él. Nem mindig pont azt a pontot sikerült eltalálni vele, ezért a kéj is később robbant szét a nőben.
Megmarkolta a kád szélét, és kiemelte az ölét a vízből. A nyakával támasztotta meg magát, már annyira közel volt, hogy hangosan sikoltozni szeretett volna, élvezésért könyörögve. Aztán eljött a pillanat, átszakadt a gát, és ő mélyen az ajkába harapva próbálta eltitkolni őrjöngő kéjének hangjait.
Amikor lenyugodott, pár pillanatig fülelt, de a hálószobából semmi nesz nem hallatszott. Lehunyta a szemét, hátradőlt a forró vízben és álomtalanul, zaklatottan belezuhant a jótékony öntudatlanságba.
Pálma megrázta a fejét és próbált továbbra is a munkájára koncentrálni. Egyszer csak egy biciklis futár érkezett, egy fehér dobozt hozott, ami vörös szalaggal volt átkötve. Pálmában a bizsergés felerősödött. Egyszerre remélte és tartott tőle, hogy a megérzése jó, és tudja, kitől érkezett. A fiatal fiú közönyösen tette le elé, az asszony remegő kézzel írta alá az átvételi elismervényt, aztán a kártyához ugrott a keze, és rögtön feltépte.
“Minden szenvedélyem, amit irántad érzek, belesütöttem ezekbe a sütikbe. Egyszerűen megőrjítesz. S.” – Pálma már nyitotta is a fedelet, és felsikkantott, mert gyönyörűen formázott és díszített muffinok ücsörögtek a szeme előtt. Azonnal bele akart kóstolni, ezért kivette a rózsaszínt, aminek a tetején egy cukorból készült L betű ragyogott. Beleharapott, és ahogy a diós, marcipános, eperlekváros íz összekeveredett a szájában, úgy zubogott fel benne a szenvedély újult erővel.
Húzni akarta a kéjt, amit a sütik okoztak, ezért csak kettőt evett meg. A többit félretette, a fiókjába, de munka közben folyton oda-odapillantott. Olyan volt ez az egész, mintha Simon érintésére, csókjára várt volna. Mintha a férfi lett volna benne minden egyes falatban, amit a szájához emelt…
Folytatás a Sorskerék blogon!
