Egy időben gondolkoztam azon, milyen lenne, ha én fizetnék egy pasiért. Nem azért, mert nem tudnék felszedni egyet, ez nem akkora probléma, és nem is azért, mert arra izgulnék, hogy valakinek jól megmondom, mit csináljon velem, hanem mert az a képzetem támadt, hogy így talán megszabadulhatnék az érzelmi kötelékektől, hogy a fizetéssel talán elérném azt az állapotot, amikor a szex önmagáért van, és nem kell cipelnem utána mindenféle lelki terheket. Előfordul ugyanis velem, hogy olyan férfivel jövök össze, akivel nem működnek a dolgok, de a szex jó, és nem szakítok, még ha kellene is, így viszont az egészet megmérgezi az, hogy valójában el kell tekintenünk egy csomó mindentől, amire vágynánk egy kapcsolatban, de együtt mégsem tudjuk megvalósítani, bár próbáljuk. Ennél még sokkal rosszabb, ha egy pasival a szex miatt vagyok együtt, mert nem bírok leszakadni róla, annyira kívánom, de közben érzem, hogy a helyzet letaglóz, esetenként megaláz. Hogy mondjuk imádom az ágyban, mást sem akarok, mint szexelni vele, de közben egy bunkó az életben, vagy csak szimplán nem sokra tart engem. Mennyivel egyszerűbb lenne ilyenkor mondani egy hellót, és kikeresni egy srácot egy magazinból vagy weboldalról ahelyett, hogy rossz érzelmi körökben pörgök… Folytatás a Szexfantáziák blogon!
