“Most férfira van szükségem” – vallja bloggerünk.
“Eddigi életem folyamán több férfivel is éltem együtt, a leghosszabb idő 7 év volt. Ennek már néhány éve. Azóta inkább keseregtem vagy fellángoltam, vagy csak dacból voltam valakivel.
De ettől még férfira van szükségem! És minden nőnek, minden gyereknek szüksége van férfire, apára.
Az élet rendje, hogy a férfi – a »teremtő«, az agy, a logikusan gondolkodó, a biztonságot adó, az irányító, a tiszteletre méltó, az ambiciózus, a tesztoszteronbomba, a nőcsábász – élhesse az életét. Hogy megvívja a csatáit, hogy haladjon felfelé a ranglétrán, hogy dolgozhasson, hogy sikeres lehessen, hogy alkothasson, és hogy »nyomot hagyjon«. Ez a nyom nemcsak a munkájában maradhat fenn. A legnagyobb alkotás az életben a gyerek, a család. Ahhoz, hogy egy férfi felelősen tudjon családot alapítani, valóban fel kell nőnie. Nemcsak fizikailag, de a lelkileg, szellemileg is.
Érettnek kell lennie arra, hogy társ és apa tudjon lenni.
Ehhez kellenek sérelmek az életben, amik megtanítják a megbocsátás képességére, kudarcokra, melyek megtanítják a újra és újra felállásra, szerelmekre, melyekből megtanulhat szeretni, rajongani, és szüksége van a szép dolgokra is, melyeket a nehezebb időkben felidézve újra visszatér az életkedve.
A gyerekségre is szükség van: az apukáknál senki nem tud lelkesebben és felszabadultabban játszani a gyermekükkel.
És miért létezünk mi, nők? Én mint nő? Mire vagyok hivatva? A női energia lágyabb, inkább befogadó, mint teremtő. Viszont a mai feminista világban a nők mindenáron ki akarják teljesíteni az életüket. »Saját« életet akarnak. Meg akarják valósítani önmagukat, mert ez manapság annyira divatos dolog. A női energia egy támogató energia, nem törtető, nem akaratos, nem irányító, nem karrierista.”
Olvassátok tovább a lótusz blogon!
