“Kedves ribanc!” – így ítélkeztek ti a szeretők felett

Ahogy olvastuk, úgy tűnt, hogy a legtöbben a feleséget hibáztatják a kialakult helyzetért, hogy öt évvel ezelőtt a férj szeretőt tartott. Mert a feleség biztosan nem adott meg mindent a férjének, de ha nem ezért, akkor azért hibás, hogy még mindig haragszik a szeretőre. A másik oldal leginkább a szeretőt hibáztatta, akit szerintük jogosan hívott a feleség ribancnak, mert egy családos emberrel elvből nem fekszik ágyba egy normális nő. Érdekes volt látni, hogy nagyon kevesen voltak azok, akik a férjet ítélték volna el, amiért félrelépett, mintha neki szabad lenne, hát mit tegyen szegény, ha el van hanyagolva otthon, nyilván az izgalmat keresi.

Összegezve tehát a többség véleménye az, hogy a feleség borzalmas, a szerető csak kicsit hibás, a férjet pedig felmentették, hiszen csak a szükségleteinek élt. De beszéljenek helyettünk a kommentek, amelyekből kiválogattunk mindenféle nézőpontot és véleményt.

gabcsi: Mindenki hibás, csak a tökéletes feleség nem. 

Ez a gondolkodásmód öl meg mindent. Mindenki hibás, csak a tökéletes feleség nem. Nem védem a harmadik személyt, de ha nem gondolkodnának sokan így, akkor nem menne tönkre sok házasság. Azon nem gondolkodott el a kedves feleség, hogy ha minden olyan tökéletes volt, akkor mi vezetett odáig, hogy a férj megcsalja!? Ha minden jó, ha szeretettel, figyelemmel fordulnak egymás felé, akkor nincs az a ribanc, aki be tudna férkőzni. Mert ez nem a harmadik személyről szól (ahogy írta a kedves feleség), hanem igenis két félről, arról a kettőről, akik benne vannak a kapcsolatban. Kettejük felelőssége! Kár a harmadik személyt hibáztatni! Az pedig, hogy 5 év után is még ennyi gyűlölet van a feleségben, nagyon elgondolkodtató. Vagyis neki kellene elgondolkodnia, hogy kire is haragszik valójában. Mert ez a fröcsögés nem arról árulkodik, hogy otthon minden rendben, szeretet, béke, nyugalom. Kire is haragszik valójában? Ki az, akinek nem bocsátott meg? És még sorolhatnám.

Kata: Az nem jutott eszébe, hogy lehet, hogy a szerető nélkül már együtt sem lennének, rég elváltak volna?

Aha. Az nem jutott eszébe, hogy lehet, hogy a szerető nélkül már együtt sem lennének, rég elváltak volna??? Mert bizony lehet. Lehet, hogy ez a viszony pontosan akkor jött, amikor kellett. Lehet, hogy ha a férj türtőzteti magát, és nem enged a csábításnak, akkor minden folytatódott volna úgy, mint addig, és szép lassan annyira beleunnak az egészbe, elhidegülnek egymástól, hogy már nem is akarnak dolgozni a házasságukért. Ez a viszony felrázta az állóvízből mindkettejüket. Volt botrány, volt érzelmi töltet, a feleség rájött, hogy akár el is veszítheti a férjét (szerintem ezzel az eshetőséggel nem számolt – vannak nők, akik azt hiszik, hogy semmit nem kell tenniük a házasságukért, mert az magától értetődő), a férj pedig látta a felesége reakcióiból, hogy még számít valamit.

Nyilván nem a legkényelmesebb módja ez a problémák rendezésének, de mégiscsak ez segített új (és lehet, hogy erősebb) alapokra helyezni a kapcsolatukat. Mert a viszony előtt nem lépett egyikük sem. Vagy lustaság, vagy gyengeség, vagy gyávaság volt ez, de nem tett semmit egyikük sem. Gyűlölködés helyett inkább meg kellene nézni, hogy mit tanulhat attól a másik nőtől, mert biztosan van valami, máskülönben nem tartott volna hónapokig. Talán pont azt, hogy őt érdekelte is a férj, mint egy másik ember, és nem csak magától értetődőnek vette a létezését? Nyilván beszélgettek is, biztosan nem csak egy szempontból voltak egymásra kíváncsiak – pusztán szexuális okból nem tartott volna ennyi ideig.

Macsek: Ha Ő olyan boldog szép hátteret tudott volna biztosítani a férjének, mint azt ecsetelte, nem találhatott volna 8 hónapra helyet magának a harmadik.

Azért a “feleséget” se avassuk szentté. Ha Ő olyan boldog szép hátteret tudott volna biztosítani a férjének, mint azt ecsetelte, nem találhatott volna 8 hónapra helyet magának a harmadik. Tényleg ennyire büszkének kell lenni magára annak, aki mindent elkövet, hogy a másra vágyó, másba szerelmes férjét visszakényszerítse maga mellé? Csak nehogy új életet kezdjen nélküle? Olyan nagyon nem lehet boldog a kapcsolatuk most sem, ha 5 év elteltével is nyílt levél irkálására készteti a szent feleséget. Nem sok női büszkesége lehet, ha a gyerekekre hivatkozással felmenti magát az alól, hogy Ő is egy másik nőtől vette el a férjét. Ő is egy kapcsolatot tett tönkre. A házasságlevéllel senki nem a tulajdonjogot veszi meg a másikra. Szánalomkeltő inkább a levél, mint büszkeségre okot adó.

benboy: Persze, apu remek, neki meg kell bocsátani, mert egy fizuból szar az élet.

Anyu buta és trágár. Ki fogadott neki örök hűséget, a férje, vagy a másik nő? Persze, apu remek, neki meg kell bocsátani, mert egy fizuból szar az élet, meg gyerekkel új kant fogni sem könnyű. De ha még évek múltán is így hat rá a dolog, akkor itt nincs se megbocsátás, se normális kapcsolat. Apu büntiben van, anyu mártír. Meg is érdemlik, mind.

Mrs. Carter: Talán meg is érdemelted, hogy a férjed félretépjen.

Ezen már meg sem lepődök… A nő a r…anc, a férfi a szent…. Őszintén szólva.. nem nagyon hinném, hogy a nőt, aki elcsábította a férjet, meghatja ez a kis levél bármennyire is.. mármint ez a sok hülyeség, hogy mennyire szétesett a család… hogy feltúrt egy családot és 5 évbe telt helyrehozni egy félreb….csit.

Persze, mindenkinek mások az igényei és a végpontja, hogy mi az, amit már nem tudna megbocsájtani.. De ez a “te csak 8 hónapig voltál a férjem életében” (de hozzám jött mindig haza és velem van 16 éve) felfogás egy vicc.

Az, hogy a feleség szemében a szerető egy senki, gondolom baromira meghatja, mint ahogy az meghatotta, hogy nemcsak férjként, hanem apaként is hazavárták. Meg mi ez a győztes–vesztes dolog, meg ellopod a férjem?! Nekem ebből az egészből egy érzelmileg instabil nő képe rajzolódik ki és a műfeszkózás, hogy ugyan volt pár tányérdobálós nap és ordítozás, mégsem bírta elhagyni a férjét annak ellenére, hogy az nem szimplán félrelépett (mondjuk az sem jobb), hanem még a nőbe is szeretett.

Persze, hogy te vagy a lelki társa, te szerencsétlenség, 16 év után egy ilyet rúgást benyelni, az másra nem enged következtetni, mint hogy nem bírsz a lábadon egyedül még mindig megállni, és inkább lenyeled a békát, ler…cozod a nőt és a férjedet szentté avatod. Gratulálok! Talán meg is érdemelted, hogy a férjed félretépjen… egy ilyen hülye nő mellett… vétek kihagyni az ilyesmit!

Meg azért milyen érdekes, hogy egyeseknél a félrelépés azt jelzi, hogy a párja után kapjon, hogy kicsit tegyen a kapcsolatért. Harcolni kezdjen (de utálom ezt a kifejezést… sztem rég rossz, ha a szerelmünkért már harcolni kell).

Nálam pl. azt jelezné, hogy egy korszak lezárult, egyáltalán nem hatna meg, ha 16 évet kéne kukába dobnom (úgy értve, nyilván megtörne és nagyon fájna, persze, de nem ragaszkodnék csak azért, mert velem ennyi éven át volt, a nővel meg csak pár hónapig), mert nem bírnék egy olyan pasival együtt élni, akivel minden közös volt, terveztünk, és félrement, átvágott, megalázott érzelmileg, megsemmisítette az illúziómat RÓLUNK, hogy MI vagyunk, miközben ez nem volt igaz, hiába, hogy csak pár hónap volt köztük, hiába minden, én már nem tudnék bízni és nem is akarnék egy ilyen hapiért “harcolni”, aki elárult engem, minket. Nekem ez abszolút azt jelezné, hogy nem a megfelelő ember mellett kötöttem ki, ideje nekem is továbblépnem.

Borsódomb: Csak ne a biorobot legyen, mert az már unalmas.

Ha úgy vesszük, mindenkinél van valamiben jobb. Ha a két ember nem kötődik egymáshoz igazán, akkor csak időleges az együttélés, mert előbb-utóbb ráunnak egymásra. És ezen a fűszoknyában szambázva tálalt vacsora sem segít, sem a halk zene, sem az illatos gyertyák.

Ha viszont valóban kötődnek, akkor a bordélyos enteriőrre sincs szükség. (Mellesleg általában azt a nőt veszik semmibe a pasik, akin érzik, hogy veszettül kapaszkodik, alárendeli magát és elveszti az egyéniségét. Arctalan tömegcikké válik, aki helyett aztán tényleg lehet “választani” egy jobbat, frissebbet, fiatalabbat stb., mást. Csak ne a biorobot legyen, mert az már unalmas.)

mézeskalács: Törődni kell a másikkal, de ez kölcsönös kell, hogy legyen.

Tenni kell a kapcsolatért. Törődni kell a másikkal, de ez kölcsönös kell, hogy legyen. Persze, csak akkor kölcsönös, ha mindketten meg akarják tartani a másikat. Ha nem az, akkor az egészet megette a fene.

mazsola7: Sajnos nem sok nőnek tabu a házas férfi.

Hát igen, az érzelmi sokktól kicsit megzakkan az ember. De szó sincs róla, hogy a férje a szent… gyűlölte, de már nem gyűlöli. Hiszen valaha szerette, gyerekeik voltak, együtt éltek. Könnyebb megbocsájtani neki, mint a vadidegen nőnek, aki mellesleg tényleg kereshetett volna egy olyan férfit, aki nem él kapcsolatban. Sajnos nem sok nőnek tabu a házas férfi, mindenki a saját érdekeit nézi, más le van ejtve. A feleség is csak a családját, a saját és a gyerekeik boldogságát féltette, neki vajon miért nem lehet????

Mrs. Carter: Senki sem egy tárgy, hogy “ellopják”, hanem ez egy döntés. 

Szerintem a továbblépés első pontja, ha már semmilyen érzelmet nem vált ki a tény, hogy megcsaltak, és a férj sem. Se pozitív, se negatív értelemben.

Ez így igaz, sok nőt nem érdekel kicsit sem, hogy ki várja a férfit haza, feleség, gyerek. Két olyan nő ismerősöm is van, akik szerető státuszban élnek évek óta, és mindkettőjükben az a közös pont, hogy érzelmileg nagyon kiéhezettek, annyira vágynak a szeretetre, egy csepp figyelemre, hogy ezért képesek feltúrni egy családot is. És valóban nem érdekli őket, hogy a feleség mit él át. Az ilyen (vagy az ehhez hasonló) leveleken-megnyilvánulásokon meg csak nevetnek, és azt vágják a feleség arcába, hogy “drága, nyugi, úgyis hozzám jár a férjed”.

Szóval furcsa ez. De véleményem szerint mindig a férj az első számú hibás (ill. az a fél, aki megcsalja a társát), hiszen senki sem egy tárgy, hogy “ellopják”, hanem ez egy döntés. Korábbi kapcsolatban csaltak már meg engem is (még nem volt a férjem), de a nőre csak pillanatnyilag haragudtam, az akkori páromra iszonyatosan. Hiszen az ő döntése volt, mert mondhatta volna, hogy vagyok neki, és bocsi, de nem, inkább belement. Szóval egy ilyen dolog mindig fájdalmas, és tényleg nagyon furcsa érzés önti el az ember agyát ilyenkor.

Rinyu: Talán ez kellett ahhoz, hogy végre megküzdjön és tegyen a házasságáért. 

A férjére felnéz, a nőt meg leribancozza? Ráadásul 5 év után? Nem együtt követték el a dolgot? Miért más mégis a skatulya? Talán ez kellett ahhoz, hogy végre megküzdjön és tegyen a házasságáért. Mert addig talán ült a babérjain, és a világ legtermészetesebb módján elkönyvelte, hogy a férje az ő tulajdona, amíg világ a világ. Nem kellene néha magunkba nézni?

Pszipszina: A kedves feleség legalább akkora ribanc, és még hülye is.

A kedves feleség legalább akkora ribanc, és még hülye is. Ha egy kapcsolatba egy harmadik könnyen beférkőzik, ott baj van. Nem ártana némi önvizsgálatot tartani, őszintén beszélni a férjével is, hogy mit is keresett egy másik nőnél. Lehet, hogy csak jó szexet, vagy talán beszélgetéseket, gondoskodást nem kapott otthon? A gyerekeket pedig a férjének kellene figyelembe vennie, nem a szeretőnek. Lehet, a kedves férj letagadta őket.

Egy másik ember nem tárgy, amit birtokolunk, és valaki elveheti tőlünk. Most – talán a gyerekek miatt – a férj az asszonykát választotta, de ha ilyen ócskán, durván leszólja a másik nőt, akivel talán érzelmi kapcsolata is volt a férjnek, az előbb-utóbb visszaüt. Nem a szeretőt akarom védeni, de az biztos, hogy nem lehet kizárólag őt okolni a történtekért.

László Huszár: A kisajátítás és tulajdonlás a szerelemben is téves.

Sajnos, ez a szemlélet megmérgez mindent. A feleségem puncija nem az én tulajdonom, az én farkam pedig nem az övé. Kölcsönözzük egymásnak. A kisajátítás és tulajdonlás a szerelemben is téves.

ladybird65: Mindig a nő a hibás, a pasi sosem az.

Nekem meg pont az tipikus hímsovén dolog, hogy mindig a nő a hibás. Az asszony, mert nem adta meg a férjnek, ami jár neki, nem kényeztette, blablabla. stb. Aztán a szerető – tehát a másik nő – a hibás, mert egy rohadt szemét ribanc, aki nem állt ellen a nős pasinak. Szóval mindig a nő a hibás, a pasi sosem az. Érdekes egy világ ez. Ja, a másik változat – amiről ugyan most nincs szó –, amikor a hölgy lép félre valakivel, na természetesen akkor is ő a mocskos kurva, hogy hogy mert ilyet tenni házas létére. Akkor bezzeg nem jön az a szöveg, hogy a férj a hibás, mert nem kényeztette, és a többi és a többi ismert lemez. Ergo: bármi történik, vagy bármi nem, mindig a nő a hibás, mármint valamelyik: vagy a feleség, vagy a szerető. Pasi sose. Mivel én hiszek a reinkarnációban, a következő életemben férfi szeretnék lenni.

trivial: Csodálom, hogy végül visszament a pasi.

Ez az “én 16 éve birtoklom, te meg csak nyolc hónapja” szöveg annyira ovis, annyira “én láttam meg előbb, az enyém, bibibííí”, hogy csodálom, hogy végül visszament a pasi. Bár gondolom, zsák a foltját esete lehet az is.

A félrelépésekben hála az istennek nincsen saját tapasztalatom, de a környezetemet azért látva látom. Az okok pedig sokkal összetettebbek minden esetben annál, hogy jön egy “ribanc”, aki “elszedi” a nőtől a férjet. Mert azt meg csak úgy el lehet szedni, mint egy önálló akarat nélküli bábot, ugye? Ha őneki esze ágában sincs elmenni, akkor is! Aha. Én láttam már ismerőseimnél a következő okokat:

• Unalom (a szürke hétköznapok közben elfelejtették egymást nőnek, ill. férfinak kezelni, aztán jött más, aki ilyen szemmel nézett az egyikre).
• Sok munka, a másik elhanyagolása.
• Megváltozott test (pl. szülés után), túl sok kritika a férj részéről, aminek dacára a nő csak azért is bebizonyította (főleg magának), hogy másnak meg igenis kívánatos így is.
• Első kapcsolat (gimiben összejöttek, aztán húsz év múlva meg győzött a kíváncsiskodás, milyen lehet a postás vagy a titkárnő).
• Férfi, aki valójában anyapótlékként vette el a feleségét, főzetett-mosatott magára, és magának se ismerte be, hogy az ember az “anyjával” nem szívesen szexel… ám ahogy a szeretőjét is erre a szerepre kényszerítette, ugyanez lett vele is a helyzet.
• Elfojtott agresszió, amit a másik nő megengedett… verés lett a vége és válás.
• Egyszerű kalandvágy (nincs semmi bajom a másikkal, de izgalomra vágyom…)
• És még rengeteg esetet sorolhatnék csak azok közül is, amik a közvetlen közelemben történtek meg.

Egyik esetben se a harmadik fél volt a hibás, sok esetben az még csak nem is tudott arról, hogy a másik házas. Igaz, harmadik fél se voltam még sose, tehát nem tudhatom, hogy ahhoz kell-e gonoszság vagy sem.

Olvass többet a szeretői viszonyról:

• Te voltál már szerető? Ha nem, akkor ne ítélkezz!
• A szerető úgy gondolja, szívességet tesz a feleségeknek
• Ha a nő szerető: “Sohasem másznék bele egy boldog házasságba”