Elsősorban tehetős üzletemberek és politikusok látogatták azt a pompeji bordélyházat, melynek “leíró” falfestményei mind a mai napig láthatók. A 2000 éves rajzokról mindent el lehet mondani, de azt biztosan nem, hogy visszafogottak lennének, a prostituáltak valamennyi szolgáltatását láttatják.
A nők mellett rengeteg férfi bocsátotta áruba a testét a piros lámpás házban, ami a tudósok szerint egy meglehetősen nyomasztó hely lehetett: pici, sötét, nyirkos, kényelmetlen szobákban kellett fogadni a klienseket. A prostituáltak zöme rabszolga volt, akiket többek között Görögországból szállítottak Pompejibe, ahol a bordélyházak legálisan működhettek.
A prostituáltak szobáiban található festményeket nem dekorációnak, hanem árjegyzéknek szánták, ami explicit megmutatta a kínálatot.
A pompeji Lupanart a 19. században fedezték fel, és 2006-ban nyitották meg a nagyközönség előtt újra.
