Hazudik, aki azt állítja, hogy a kukkolás nem izgató. Ami engem illet, a legjobban azokat a hétköznapi pillanatképeket szeretem, amikhez a fellibbenő függöny és az ablak adja a keretet. Szeretem, ahogy az emberek otthonuk biztonságában – egy szál atlétában, alsónadrágban – feloldódnak, szabadon szétesnek, és fáradt önmagukat adják. Sajnos szenvedélyes egymásba simulásnak még nem lehettem szemtanúja, voyeur vágyaimat bőségesen kielégítik az olyan képek, amelyek a kukkoló szerepébe helyeznek.
Pont ezt teszi Roy Stuart amerikai fotós is, akinek erotikus képei bizonyítják, hogyan hatnak az ember fantáziájára azok a képek, amelyek alig mutatnak valamit, helyette a képzelőerőre bízzák a folytatást. Néhány félrecsúszott szoknya, egy-egy felvillanó fehérnemű gyakran nagyobb hatást tud elérni, mint a mindent láttató aktfotó.
via culturainquieta