Közel a negyvenhez egyre többet kell azokra az elvesztegetett évekre gondolnom, amikor boldogtalanul, kritikusan, haraggal és gyűlölettel méregettem tökéletlennek hitt testemet, amikor még bedőltem azoknak a nem létező ideáknak, amikről el akarták hitetni, hogy az a tökéletes. Ma már tudom, becsaptak, átvertek, megvezettek, mert ami után én vágyakoztam, az egész egyszerűen egy lufi volt – és lufi ma is. Szerencsére ma már egyre korábban nyílik fel a nők szeme, és tudják, testük úgy szép, ahogy a természettől kapták. Ez jutott eszembe, amikor Anne Nobels szivárványos aktfotóit megláttam. Sorozatának főszereplője egy teljesen átlagos női test, amely pont úgy szép, ahogy van.
1 fotó
via ignant
