Ez a trilógia éppen arra való, hogy azok a nők, akik izgulnak erre a fajta kötözős-domináns szexre, jól elolvassák, kicsit felfrissítsék a fantáziájukat, meg ha kedvük van, önkielégítés előtt belekukkantsanak. És a siker egyik okát is abban látom, hogy a szoft szadomazo szexet vette témául, és – lám, váratlan módon – kiderült, hogy ez több nőnek bejön, mint gondoltuk. A regény fő erénye is ez, legalábbis abból a szempontból, hogy nem látom lehetetlennek, hogy némi nyíltabb szexbeszédet eredményezhet a párok között.
Mert ugye ez tényleg mindenhova és mindenkihez eljut, mindenhova, ahol esély van arra, hogy könyvet vesz a kezébe valaki, és ha Mari eddig azt hitte, valami baj van vele, hogy arról fantáziál, hogy Frici beköti a szemét vagy megveszi a szőrös bilincset a szexboltból, most talán elmondja a kedvesének, hogy milyen jó lenne esetleg, ha megpróbálnák. Reméljük, Frici nem röhögi ki, és Mari nem ott kezdi, hogy legyen egyből egy piros szobájuk. A siker másik oka egyébként, hát elképzelhető, hogy a szerelmi szál, nem tudom.
Hajlamos vagyok úgy gondolni, hogy a szerelem azért kell az egészbe, hogy mindent és mindenkit felmentsen, hogy mint egy jolly joker, minden lehetségessé váljon általa: mert ugye szerelemben még kötözni is ér, análdugót is ér használni, élvezni is ér a kemény szexet (bár a filmben olyat nem látunk, de mindegy), hiszen a szerelemben majd eljutunk egy totális megváltásig, megoldjuk a másik életproblémáit, és lelkileg is egyesülünk a BDSM-szobában. Hát ennél mondjuk a szexrészek kézzelfoghatóbbak, de úgy tűnik, van, akinek ez kell. Talán sok nőnek ez kell. A kultúra kedvtelése ezt sugallni. Hogy a szerelem felment és igazol…
A teljes cikket az Anyám borogass blogon találod!