Ekkor még javában a vaginák monológjait igyekeztem feldolgozni, arról pedig nem tudtam, hogy néhány pasi olyan jó barátságot ápol tulajdon nemi szervével, hogy annak külön nevet is ad, sőt olykor meg is személyesíti, és a nevében kommunikál: “Adonis ma fáradt! Adonis huncutkodni akar!” Huszon-valahány éves voltam ekkor, Adonisszal és görög nemzetiségű gazdájával hat évig éltem együtt, és be kell vallanom, örültem, hogy Adonis velünk van. Férfiasságának beceneve nagyon megkönnyítette a szexuális kommunikációt, játékot vitt a szexbe, ha bajunk volt, könnyebben tudtunk beszélni a legmeredekebb témákról is. Neki köszönhetően másképp éltem meg az elutasítást (Adonis nem bírna ki még egy kört!), de könnyebben kommunikáltam a páromnak, ha mondjuk az autóban megkívántam őt (Beköszönhetek Adonishoz pár percre?).
Vénusz és Adonisz – Peter Paul Rubens
Lingamnak hívják a hímvesszőt, és Jóninak becézik a puncit
Hogy Adonis mint név létezése mennyire enyhítette erkölcsös szemérmességemet, csak azután esett le, miután szakítottunk, és egy új pasi lépett az életembe. Nehezen hangolódtunk össze az ágyban, keservesen jött az első orgazmus, gyakran elakadtunk, és sokat kellett beszélgetni arról, mi hogyan jó, de mindketten okosak voltunk, tudtuk, ezt ketten kell megoldanunk és elhatároztuk, miközben próbálkozunk, beszélgetni fogunk. Ennek a része volt aztán az, hogy szépen-lassan becsempésztük a hálószobába Kukit és Punit, akik pár év alatt igazi személyiséggé nőtték ki magukat. Van humoruk, öntudatosak, tudnak bókolni, szeretni – és ami a legfontosabb –, párbeszédeket kezdeményezni, hogy gazdáik tudtára hozzák a legmeredekebb témákat is.
Kuki létezéséről eddig csak mi ketten tudtunk, úgy hittük, ilyen marhaságot csak mi bírunk összehozni, ám egy baráti tivornya során kiderült, a becenév gyakoribb jelenség, mint hittük; a kábé tizenöt fős társaságban hét név biztosan elhangzott. Így tudtam meg, hogy a legjobb barátnőm és pasija annyira rácsúsztak a Káma-szútrára, hogy azóta Lingamnak hívják a hímvesszőt, és Jóninak becézik a puncit – “akik” szintén rendszeresen “beszélgetnek” egymással.
Egy másik barátunk is felvállalta, hogy az ő pénisze John, aki csak akkor jön elő, ha gazdájából – mondjuk alkohol hatására – nagyon előjön az állat. Ilyenkor egy másik én tör elő belőle, aki a hímvesszőjét is külön névvel illet. John az öntörvényű, akarnok pénisz, aki nem nagyon bír magával, és elveszi azt, amit akar. A józanodás után John is eltűnik a színről, de havonta egyszer biztosan berúgja az ajtót. Vele ellentétben a “józan” hímvesszőnek nincs neve.
Piton, a pozitív alap
Az 5 éves Misi apukája is nagyon támogatja a dolgot, mármint azt, hogy egy férfinak jó kapcsolatot kell ápolni a férfiasságával, és míg tulajdon szerszámát nemes egyszerűséggel csak Misternek becézi, kisfia fütyköse egyenesen Piton – mert hát rém fontos, hogy a fia pozitívan gondoljon a nemi szervére, egy erős becenév pedig jó kiindulási alap.
Egy másik apuka barátom pénisze Öcsi vagy Öcskös, és ők is nagyon gyakran folytatnak belső monológot egymással. Például könyörög neki, a kitartásáért imádkozik, ha majdnem eldurran a hólyagja, de akkor is hozzá fohászkodik, ha Öcsi megmakacsolja magát az ágyban (Öcsi b+, gyerünk már!). Jelenlegi barátnője előtt azonban Kukettó a neve, és legtöbbször kap valami bájos jelzőt is, mint szegény kicsi Kukettó, rakoncátlan Kukettó, megfáradt Kukettó, szomorú Kukettó… Ő tényleg úgy gondol a péniszére, mint a legjobb haverjára, akinek a kedvére kell tenni, meg kell vigasztalni, el kell halmozni szeretettel és törődéssel.
Az asztaltársaság leghírhedtebb hímvesszője azonban Bond volt, akinek negyvenes gazdájáról eddig is köztudott volt, hogy menthetetlen szoknyapecér, Bondról azonban egyenesen könyvet kellene írni. Kettejük közül egyértelműen Bond az úr, mindig az van, amit ő akar. Az este során ízelítőt kaptunk az ügynök életéből, aki nemcsak a legszebb puncikat járta már be, de a nemibeteg-gondozót is, rendszeresen jár szoláriumba, szerető gazdája pedig kókuszolajjal ápolja minden este.
Bibók Bea
szexuálterapeuta
szexuálterapeuta
“A fiúknak és férfiaknak egészen más viszonyuk alakul ki a nemi szervükkel, mint a lányoknak. Hiszen nap, mint nap többször is látják és érintik a hímvesszőjüket, minden vizeletürítésnél megfogják, megnézik azt, míg a lányok nem érintik és nem is látják a női szervüket. Tehát a kapcsolat adott, a kérdés már csak az, hogy az önbizalom és önelfogadás, netán az egészséges férfiúi öntudat hogyan tud kialakulni gyermekkorban.
Azok a szülők, akik a kisfiúkkal már kora gyermekkortól képesek beszélgetni a gyermek korának megfelelően a szexualitásról, a fütyijéről, arról, hogy mi a szerepe a hímvesszőnek, nagyban hozzájárulnak, hogy a fiúból felcseperedő férfi pozitív önképpel rendelkezik majd.
Egy egészséges testtudat, a férfiúi büszkeség felvértezi a fiúkat és tudni fogják azt, hogy ezzel a szerszámmal sok örömet képesek szerezni a nőknek.
Gyermekkorban a megszólítás is egy eszköz arra, hogy a kisfiú kapcsolata a nemi szervével élő legyen, valahogyan viszonyuljon a nemi szervéhez. Az elnevezésekből látszik, hogy egyáltalán nem mindegy, hogy Kis Vakaréknak vagy Adonisnak hívjuk.”
Még több cikk a péniszről az NLCafén!
- 10 dolog, amit nem tudtál eddig a péniszről
- “Selejtes srácnak érzem magam a péniszem miatt!”
- Ilyen arcot vág egy nő, aki végignéz 90 péniszt – videó
