Hölgyek! Segítsetek egy férjnek egy őszinte válasszal: mitől indul be egy nő? Szeretett feleségemmel 10 éve vagyunk együtt, de eddig még egyszer sem tört elő belőle a vadmacska. Mit csinálok rosszul? – kérdi egy olvasó a Nők Lapja Café megsúgom oldalán.
A kérdés feltevése már utal a párkapcsolatra. A „Mitől indul be egy nő?” felvetés nagyjából abban a keretben mozog, mint a „mitől indul be a kocsim?”-dilemma. Kedves kérdező, te valahogy úgy gondolod, ezt a problémát neked kell megoldanod, a másik fél valamiféle beindítandó, akit megfelelően kell kezelni, akkor működni fog.
Az is benne van a kérdésben, hogy évtizedes problémád ez, tehát sok mindent kipróbáltál. Remélhetőleg. Ha tehát valaki bejön a csőbe a hölgyek közül, akkor vagy az a válasz: „Jaj, ne, persze hogy kipróbáltam mindent”, vagy az a titkos elvárás, hogy esetleg megjelenjen egy vadmacska. És igen – én meg vadmacska vagyok, és itt heverek parlagon, nem dug meg senki, hol itt az igazság? Persze egy fórumon ezek a játszmák. A kérdés azonban azt engedi sejtetni, hogy a kedves kérdező ugyanilyen „igen, de…” játszmában van a feleségével. Igen, van szex, de valahogy mégsem az igazi. Igen, csinos vagy, de persze nem egy modell. Igen, most éppen nincs munkája, de akkor sem volt vadmacska, amikor rendszeresen voltak interakciói olyan felnőttekkel, akik komolyan vették…
Ez a játszma pedig pontosan annak a leképezése, amit te hiányolsz. Persze azt is csak nagy nehezen tudjuk kideríteni, hogy mit hiányolsz, hiszen már a vadmacskát is hibás megfogalmazásnak minősítetted. A játszma, az „Igen, de” kommunikáció pontosan annak a feltétlen odaadásnak a tagadása, amit te elvárnál a feleségedtől. A szexben a tudattalané a főszerep, az „Igen, de” játszma tudattalan alapja pedig éppen a feltétlenség, a teljes nyitottság tagadása.
A kérdésben az is benne van, hogy neked aligha lehet újat mondani, ezért azoknak írjuk, akik eredeti jó szándékkal elgondolkodtak rajta: akkor lesz tíz év után vadmacska a feleségedből, ha lesz egy olyan élményetek – bármilyen területen, bárhol –, amikor azt látja tőled, hogy beleereszkedsz az örömteli jelenbe, azt élvezed, ami van, igazán, mélyen.
Amint megjósoltuk, te erre azt válaszolod, persze hogy volt ilyen. A képzeletbeli párbeszéd így folytatódik:
– Mikor? – kérdi Zelka és Miklós.
– Ó, sokszor – válaszolja Súgó.
– Legutóbb?
– Hát, amikor ruhát vettünk, annak örült.
– Úgy értjük, amikor te ereszkedtél bele az örömteli jelenbe, élvezted, ami van, igazán, mélyen.
– Ó, én nagyon jól tudom érezni magam.
– Például?
– Ó, sokszor.
– Legutóbb?
És így tovább.
Egészen más lenne a helyzet, ha azt kérdezted volna: Tíz éve vagyunk házasok. Úgy érezzük, a feleségemnél hiányzik az igazi szenvedély. Mit tehetnénk?
Baktay Zelka sváb malmos családból származik, születésekor már csak egyvalamijük maradt: a tudás. Woodstock ötletével együtt fogant, a holdra szállás mámorában teltek első hónapjai, édesanyja igazi ’68-as tiniként szülte. Kitűnő érettségije utáni lázadó éveiben csínytevésként előbb szabás-varrást tanult egy ruhagyárban, aztán mégis belekezdett álma megvalósításába, mégpedig egészen alul: három éven át volt pszichiátriai nővér, mielőtt elkezdte pszichológusi tanulmányait az ELTE-n. Elsőként kezdte kutatni a haj pszichológiai szerepét, eredményeivel berobbant a tudományos életbe. Az ELTE-n és a KGRE-en oktatott. Baktay Miklós a forradalom mámorában fogant 1956-ban. ’82-ben végzett az ELTE-n, doktori disszertációját a játékról írta, fő tézise szerint a játék módosult tudatállapot. Ez akkoriban nóvum volt, bejáratossá tette agykutató laborokba is. Vándorlegényként a pszichológia fellegváraiban kapott képzést: Bécs, München, Zürich, Santa Cruz. Magánpraxist folytat feleségével és munkatársával, dr. Baktay Zelkával. Párterápiás specialitásuk a rendkívül hatékony négyüléses dinamikus rövidterápia. Válaszaikból hetente válogatunk. Kérdezni tőlük ITT tudtok! |