Házasságomat belepte a por. Van remény?

Kedves Kérdező!

Jó a felvetés. Egy ellentmondásra hívja fel a figyelmet. Te házasság alatt egy jogi helyzetet értesz, mi pedig a párkapcsolatot. A csiki-csuki a két értelmezés között akkor lesz fájdalmas, amikor a „válóperben” már teljesen elvisz a szóhasználat a jogi terminusok felé. Amikor a „szivi”-ből alperes, a „kicsim”-ből felperes lesz, akik különféle dolgokat „adnak elő” egymás terhére. Innen már csak egy lépés a tulajdon jogi terminus átültetése „gyermekelhelyezés” és a „birtoklás” és „láthatás” fogalmakba. Szóval a házasság fogalmát te jogi értelemben használod, mert ugye köztetek már csak a papír jelent kapcsolatot. Trükkös megközelítés, csak eldöntendő kérdést enged. Lehet? Igen vagy nem. Maflaság lenne azt mondani, jaj, persze, lehet ilyen házasságban élni. Mártíromság, aszkézis, szadizmus.

Szóval a házasság szó használatával el is döntötted a választ. NEM!

Nézzük ezért inkább azt, miért így kérdezel. Miért dobod be ezt a manipulatív kérdést? Mert a lelked mélyén megerősítést vársz. Abban bízol, akik igent mondanak, azok szerencsétlen mártírok, aszkéták, szadisták. Lesznek viszont olyanok, akik simán felrúgták a házasságukat, vagy küzdelmesen felborították, vagy szenvedve feladták. Ők azt mondják majd, vállald be. És ezzel elcsitítják a lelkiismeretedet, bűntudatodat, mert azt azért sejted, van még lehetőség bőven.

Először is, tedd fel így a kérdést:

Lehet úgy élni a férjemmel, hogy semmit nem csinálunk együtt, és nem is szólunk egymáshoz?

Megérzed, hogy nagyobb a játékterünk a válasszal. Azt kérdezzük:

Mit próbáltál te tenni? Mit szóltál?

A válaszod:

– Mindent. Számtalanszor kértem, üljünk le, beszéljük meg. Mondtam, menjünk színházba, mozduljunk ki, csináljunk programokat.

– Ez minden?

– Nem, de kettőn áll a vásár.

– Ő mit tett?

– Semmit.

– Ha mégis valami kicsit?

– Folyton azt mondogatta, hogy menjünk szexuálpszichológushoz.

– Mentetek?

– Nem, de kinek van kedve egy ilyen alakkal szexelni.

– Voltak szép élményeitek?

– Igen, de azokat már belepte a közöny pora.

Na jó, a „közöny pora” kifejezést már inkább mi adtuk a szádba. Igazából csak azt akartuk a szádba adni: „Igen, de”, „Nem, de”, „Soha”, „Semmi”, „Folyton”, „Örökké”.

Megismételhetetlen élmények – közösen

Azt is mi mondjuk, hogy a kapcsolat gazdagítása kreatív folyamat. Valahonnan kamaszkorunkból tudunk hozzá erőt meríteni. A csínyekből, az arany pillanatokból, a közös élményekből. Erőforrás mindez. Modellezni próbáljuk, az utánzás aligha hoz eredményt. Inkább „Igen, de” vagy „Nem, de” válaszokat hoz. A saját árnyékodat ott ugrod át, amikor a férjeddel elkezdesz együttműködni egy olyan helyzet kitalálásában, aminek semmi értelme, ami soha meg nem ismételhető, amire örökké emlékeztek, ami kicsit veszélyes és nagy ráfordítást követel.

Hasonló problémáról szól az Amit még mindig tudni akarsz a szexről című film
Meryl Streep és Tommy Lee Jones főszereplésével

Intézményes és üzleti példák a vadvízi evezés, a tandem ejtőernyős ugrás. Kevésbé konvencionális a bankrablás a’la Bonnie & Clyde, ám messze hatékonyabb, mint a wellness, a kétágyas, kétéjszakás veszekedések melegágya. De még ez is jó. Bármi, ami a közös identitást erősíti és nem beszélgetés.

Persze, most aztán elindulhat az „Igen, de” vagy „Nem, de” áradat. Most derül ki, miért dobtad fel a házasság kérdését. Mert annyira egyszerű. A házasság megkötésének és felbontásának is pontos forgatókönyve van. Ki lehet szervezni anyakönyvvezetőre, ügyvédre, bíróra. A házasság fenntartása bezzeg kreatív folyamat. Olyan, mint a biciklizés. Folyton mozgásban kell tartani. Különben lelépünk. Vagy esünk.

Semmi nincs veszve!

A kérdésedben felvázolt helyzet egy fontos tekintetben reményteli: nem csináltok semmit. Tehát nem is beszélgettek a problémákról. Nem készítetek listákat és egyezségeket. Hála Istennek. Így van esély arra, hogy beleszaladtok olyan élményekbe, amelyek összehoznak benneteket. A sors kegyelmes.

A jó régész csak akkor kezd ásatásba, ha komoly veszély fenyegeti a leletet. Addig hagyja régi biztonságában a helyszínt, mert tudja, minden generáció sokszorosan eredményesebben nyúl a lelethez, mint elődje. Talán a nagy tétlen csend alatt ti is értetek annyit, hogy érdemes elkezdeni az együttműködést kapcsolatotok gazdagítása érdekében. Sok sikert! Zelka és Miklós