Hiába próbál az ember tökéletes, türelmes mintaanya maradni, ha néha elfogy a cérna, és legszívesebben nyaralni menne a saját életéből. Nem egy kismamától hallottuk mostanában az őszinte vallomást, hogy igenis eljön az a pillanat, amikor az ember kimondja: “elegem van a gyerekeimből!” De mit lát az ilyen édesanya érzelmi vihara mögött a párkapcsolati tanácsadó?
Kedves Édesanya!
Ez nem gyermeknevelési kérdés, hanem párkapcsolati, sőt kifejezetten szexuális. Arról van szó, hogy ki vagy éhezve a felnőtt társaságra, az emberi szóra, a hála és gyengédség legkisebb jelére. Óriási eséllyel szippant ki a házasságodból az első férfi, aki ezt megadja, legyen ő ovis apuka, lappangó munkatárs vagy volt osztálytárs.
Miközben párkeresőkben már javában tanítják a pasiknak a csimpánz (bunkó) és a bonobó (kedves) stratégia közötti különbséget, te egymagad vonulsz három gyerekkel, mint akit kitaszítottak a hordából. Mint egy száműzött, úgy sodródsz a nukleáris család anyapropagandájának tarajos hullámain. Aztán nagyot lélegzel, ha néha ki tudod dugni a fejed.
Konkrétan mikor pisiltél utoljára egyedül? Mikor nevettél felhőtlenül csajszisan a barátosnőiddel? Jaj, ne má’, hogy az őszi napfény! Az énvédő mechanizmusaid működnek. Azt hiszed, a gyerekeknek jó, hogy a hülye hangon visítást tanulják egymástól? Nekik az a kétmillió éves programjuk, hogy vidáman elvannak egy kortárs közösségben, ott tanulnak egymástól. Csak egy rövid ideig lógnak az anyjukon, aztán máris elkezdenek felfedezni, felderíteni. A tieid is hamarosan hárman háromfelé szaladnak. Tökéletesen ellehetetlenítenek. Nincs felettes énjük, nem tudják, mi a rossz, mivel bántanak téged, mekkora kárt tesznek egymásban, magukban. Egyre képtelenebb a helyzeted.
Ördögi kör
És akkor jön egy kedves srác, aki tud bánni a srácaiddal, aki nyugodtan elrendezgeti őket, amíg te hét másodpercet szusszansz. Olyan erotikus hálaérzés árad szét a testedben, amilyen négy hónapja a wellnessben, amikor végre túl voltál a férjeddel a veszekedésen meg a szexen, és hagyott negyed tízig aludni. Mert játszma ám ez a javából. Ahhoz a képhez, amin vonszolod magad a gyerekkocsival az őszi fény boldogsága felé, az illik, hogy az urad küzd a bűntudatával, amit az a helyzet kelt benne, hogy a családja nincs jól. Két fronton küzd. Hajtja a melót, és hárít. Azt mondja, neked tulajdonképpen jól kellene lenned, tulajdonképpen te vagy zizis, nem érti, mi bajod ezekkel a tündér aranyos kölykökkel, akikkel ő olyan jól ellenne, ha egy kis ideje maradna a meló mellett. Hamarosan elkezd téged hisztis seggmeresztő p…csának tartani, és felfigyel az új kolléganőjére, aki csodálja benne a háromgyerekes mintaapát.
Jaj, drága, neked is elfelejtettek szólni. Hát mi szólunk. Ma este hívj egy bébiszittert, és akkor is örülj neki, ha büdös a szája, ha vödrös nápolyit hoz ajándékba gyerekeknek, ha édesdeden kedveskedik velük, ha elkezdi sorolni, melyik celebeknél dolgozott már, „netuddmeghogyottmivan” alapon. Tegeződj össze vele, aztán húzzál el otthonról a férjeddel, és beszéld meg vele, hogyan jöhetsz ki holnap ebből a természetellenes, méltatlan, reménytelen helyzetből, ami ellene szól a millió éve velünk születő magatartásmintáknak.
Így maradhatsz nő
Vegyetek fel valakit, ha futja, alapíts gyermek-napközi kalákát, öt család, mindennap máshol, költöztesd oda a nagynénit – mindegy, csak legyen egy icipici hordád. Így maradhatsz nő. Így léphettek ki abból a játszmából, hogy a szülőségetek felzabálja, egyben lenyeli és elemészti a párkapcsolatot. Így előzhetitek meg, hogy reménytelenül taszítani kezdjétek egymást, olyannyira, hogy egy kis vonzás már ellenállhatatlanul szippantó örvénynek tűnjék.
Praxisunk egyik ékköve a hölgy a te helyzetedben, akitől megkérdeztük: miért is szeretett bele a srácba, akit ő maga is rút bájkacsának titulált. A válasz: – Úgy tudta felemelni az üres kezét, mintha flaska lett volna benne, és gluggyogva ivott. A gyerekek pedig bugyborékolva kacagtak.
Akik szerint pedig ez gyermeknevelési kérdés, álljanak be helyetted a képbe. Tolják a kocsit, és tartsák össze a másik két gyereket a tudomány legújabb elvei szerint. Ebben ránk ne számíts! – Zelka és Miklós
Baktay Zelka sváb malmos családból származik, születésekor már csak egyvalamijük maradt: a tudás. Woodstock ötletével együtt fogant, a holdra szállás mámorában teltek első hónapjai, édesanyja igazi ’68-as tiniként szülte. Kitűnő érettségije utáni lázadó éveiben csínytevésként előbb szabás-varrást tanult egy ruhagyárban, aztán mégis belekezdett álma megvalósításába, mégpedig egészen alul: három éven át volt pszichiátriai nővér, mielőtt elkezdte pszichológusi tanulmányait az ELTE-n. Elsőként kezdte kutatni a haj pszichológiai szerepét, eredményeivel berobbant a tudományos életbe. Az ELTE-n és a KGRE-en oktatott. Baktay Miklós a forradalom mámorában fogant 1956-ban. ’82-ben végzett az ELTE-n, doktori disszertációját a játékról írta, fő tézise szerint a játék módosult tudatállapot. Ez akkoriban nóvum volt, bejáratossá tette agykutató laborokba is. Vándorlegényként a pszichológia fellegváraiban kapott képzést: Bécs, München, Zürich, Santa Cruz. Magánpraxist folytat feleségével és munkatársával, dr. Baktay Zelkával. Párterápiás specialitásuk a rendkívül hatékony négyüléses dinamikus rövidterápia. Válaszaikból hetente válogatunk. Kérdezni tőlük ITT tudtok, korábbi írásaikat pedig ITT találjátok! Ha pedig személyesen is szeretnétek velük találkozni, október 10-én Kapcsolatgazdagítás címmel tartanak előadást. Bővebb információkat ITT találtok! |