Kormos Lili (23)
„Jó érzés legyőzni a korábbi gyengeségeimet”
Minden olyan helyzetet sikernek élek meg, amely egy korábbi gyengeségem legyőzésével jár. Jó dolog észlelni, hogy a gyakorlatban kezdek alkalmazni valami olyasmit, amit korábban csak elméletben tudtam, vagy csak nagyon sulykoltak belém. Türelmetlen és akaratos gyerek voltam. Nem látványos hisztit értek ez alatt, hanem hogy szerettem, ha az elképzeléseim szerint alakulnak a dolgok. Hirtelen tudtam felhúzni magam sok helyzetben, hiába mondták, hogy fölösleges, vagy hogy nem szabad. Amikor először kaptam magam azon, hogy egyáltalán nem idegesít fel a sorban állás, azt sikernek éltem meg, ahogyan azt is, ha időben elintézek valami olyasmit, amit egyébként szívem szerint halogatnék. Büszke és elégedett vagyok, ha úgy tudok újra nekifogni egy feladatnak, ami korábban nem ment, hogy már segít a megoldásban az időközben szerzett tapasztalatom. 19 évesen gyakornok voltam egy neves lapnál, ahol a vezetőszerkesztőtől segítséget ugyan nem kaptam, gorombaságot viszont annál inkább: az utolsó leadott anyagomnál azt adta útravalónak, hogy inkább hagyjam el ezt a pályát, mert nincs tehetségem hozzá. A közelmúltban megkeresett egy ismerősöm, azt mondta, olvasta nemrég egy interjúmat, és szívesen fogadna tőlem írásokat. Ez nagy siker számomra. Különösen azért, mert nemcsak a feladatot sikerült eredményesen megoldanom, de még a közeg előtt is helytálltam, ahol korábban úgy éreztem, nem sikerült. Persze a munka mellett a magánéletben is fontosak a sikerek. Ezt azok az inspiráló és hátteret nyújtó kapcsolataim adják, melyeket életben tudok tartani és melyekre kellőképpen tudok vigyázni. Vagy akár azok a volt szerelmek, akikkel jó viszonyt tudunk ápolni, mert tisztába tudtuk tenni annyira a dolgainkat egymással, hogy tovább tudtunk lépni egy másfajta, újabb kapcsolati szintre.
Marton Petra (40)
Óriási dolog azt hallani: „Anya, istennő vagy!”
Emlékszem, amikor tízéves voltam, akkor a játékboltban megláttam egy macit. 270 forintba került, és anyukám nem akarta megvenni nekem. Én viszont bele voltam szerelmesedve a mackóba, minden nap megnéztem a kirakatban hazafelé menet, és húszforintonként gyűjtöttem rá össze a pénzt üvegvisszaváltásból és a zsebpénzemből. Két hét után lett az enyém, és borzasztóan büszke voltam rá. Ma már persze nevetek rajta, de akkor az a maci életem álma volt. Amellett, hogy fontos dolog kitűzött célokat elérni, szerintem siker lehet az is, ha nem tervezek valamit, mégis jó dolog történik. Például megdicsérnek az utcán, mert csinos vagyok, vagy éppen kevesebbet költök a tervezettnél. Nagy sikernek érzem a diplomám megszerzését is, de a legnagyobb természetesen a két csodálatos gyerekem megszületése. A gyerek visszatérő siker tud lenni, mert mindig történik valami, legyen szó akár egy jó bizonyítványról, akár egy ajándékról vagy bókról. Óriási dolog azt hallani, hogy „anya, istennő vagy, te vagy a legjobb anya a világon”. Azt gondolom, az általános iskola még a szülő vizsgája is, és nagyon büszke vagyok a gyerekek kiváló bizonyítványára. A sikerek közé sorolható az is, hogy meg tudom találni az életemben az egyensúlyt. Ügyelek rá, hogy az életemben minden szféra minden szelete megjelenjen: a család, a barátok és önmagam. Megvannak az életemben a gyerekekkel töltött közös játékok, a hétvégi kirándulások a baráti körrel, és ugyanakkor azt is felismerem, amikor arra van szükségem, hogy magamra zárjam az ajtót, és kettesben maradjak egy jó könyvvel.
Hárs Györgyné Mária (87)
„Siker, hogy azt mondhatom, érdemes volt élnem”
Nagyon sok fajtája lehet a sikernek. Egy színésznek például a darab végén a közönség visszajelzése. De mi nem színdarabot játszunk, hanem egy életet élünk, és nem tapsban mérhetjük az eredményeket vagy az örömöt. Amit fiatalabb koromban sikernek tartottam, az ma már nem lényeges, inkább bohóság. De akkoriban jó érzés volt, ha például egy társaságban egy jóképű fiatalembert meghódítottam, hogy aztán velem beszélgesse át az estét. Amikor az ember már nyolcvanhét éves, akkor sok mindent újraértékel. Áldott jó férjem volt és a pályám is nagyon sikeresen alakult. Tanítónőként kezdtem, aztán igazgatóhelyettes lettem, majd tanulmányi felügyelő. Megyei tanulmányi felügyelőként folytattam, majd csoportvezetőként mentem nyugdíjba, és azt hiszem, nagy dolog, hogy egyik állást sem pályáztam meg, hanem mindegyik helyre felkérést kaptam. Értek az életben nagy bánatok is. Azt, hogy meghalt a lányom, a mai napig nem hevertem ki. Halálának a tizedik évfordulóján gyönyörű ünnepséget rendezett a megyei bíróság, ahol dolgozott. Emléktáblát készítettek a bíróság falára, és egy hársfát ültettek az emlékére. Megható és szép gesztusnak tartom. Boldog vagyok, hogy szép életet élt és sikeres volt. Ez nem közvetlenül az én sikerem, de áttételesen talán mégis. Akárcsak az, hogy büszke lehetek az unokáimra, és hogy mindkét dédunokám okos és értelmes. Sikernek tartom, hogy jól szerepelnek az iskolában, és azt is, ha egy kényes, ritka virágot tudok kinevelni a kertemben, ahol sok időt töltök. Sok apró kis örömből is áll a siker. És abból is, hogy ha visszatekintek az életemre, akkor azt mondhatom, érdemes volt élnem.
A te véleményedre is kíváncsiak vagyunk, kommentelj és írd meg, hogy szerinted mi a siker?
