Az önismereti társasjátékok általában kevéssé emlékeztetnek a klasszikus társasokra, közülük kivételt képez az Identity című darab, amely talán a kategóriájából a legjobban ismert játék hazánkban.
Identity
Az Identityhez tartozik ugyanis egy bejárható pálya, bábuk és dobókocka is. A hasonlóság itt azonban véget is ér, ugyanis a különböző mezőkre lépve a játékosoknak különféle kártyákat kell húzniuk. A kártyák feliratai szerint pedig olyan feladatokat kell végrehajtaniuk, amelyek abban segítik a résztvevőket, hogy saját személyiségük újabb és újabb kirakódarabkáit gyűjtsék össze. Ez lehet problémamegoldással kapcsolatos, amely az élet különböző területein felmerülő kérdésekre segít válaszokat találni. Lehet teremtéssel összefüggő feladat, amely a vágyaink megfogalmazásához, céljaink eléréséhez nyújt segítséget. De lehet olyan, ami csupán arról szól, hogy szerezzünk örömet másoknak, vagy fejezzük ki a szeretetünket valaki iránt.
Az önismereti játékok lényege nem a nyerés, hanem a közös kommunikáció és az együtt töltött idő (Fotó: Tumblr)
A játék készítői szerint a játék célja, hogy biztonságos, szeretetteljes és ítélkezés nélküli légkör jöjjön létre, amelyben bármit lehet, de semmi sem kötelező. A játékosok figyelmét felhívják arra is, hogy ne kritizálják, ne szakítsák félbe egymást, és segítsék-támogassák a többieket abban, hogy meg tudjanak nyílni.
Relativity
Hasonló, bár bábuk nélküli játék a Relativity Érték-kaleidoszkóp nevű, személyiségfejlesztő pszichológiai társasjáték. A 2–8 személy által játszható játékban a játékosok kockadobás alapján döntik el, hogy milyen feladatokat kell végrehajtaniuk a kezükben lévő kártyák alapján. Ezek segítségével a játék elgondolkodtatja őket saját értékeikről, de a többiek értékrendjébe, normáiba is bepillantást nyerhetnek.
A játék fejlesztői szerint a Relativityt játszó felnőttek és gyerekek jobban megismerhetik önmagukat és társaikat, megérthetik a másik nézőpontját, fejleszthetik a kommunikációs képességeiket és az érzelmi intelligenciájukat, de a világlátásuk is árnyaltabbá válik, és képesek lesznek a dolgok más oldalait is észrevenni, elemezni.
Az érzelmek birodalma
Szintén hasonlít a klasszikus társasokra Az érzelmek birodalma nevű érzelmi intelligenciát fejlesztő játék annyiban, hogy bábukkal és dobókockával kell játszani. Azonban a többi társasjátéktól eltérően itt nem a versengésen, hanem az együttműködésen van a hangsúly. A játékosoknak együtt kell eljutnia a Kiszolgáltatottság völgyéből a Bizalom Várába. A játék tábláján lévő mezők mindegyike egy-egy érzelmet jelenít meg, az oda lépő játékosnak pedig az adott érzelemnek megfelelő kártyát kihúzva kell válaszolnia az azon szereplő kérdésekre. Eltérő pontszámot lehet szerezni a válasszal, illetve akkor, ha a játékos úgy dönt, hogy nem szeretné megválaszolni a kérdést.
A lényeg azonban az, hogy a résztvevők jobban megismerjék önmagukat, saját érzelmeiket és persze társaikat is, miközben segítik és támogatják egymást. Az érzelmek birodalma abból a szempontból is különleges, hogy már akár a 7-8 évesek is játszhatják, de módosított szabályokkal 12 évnél idősebbek számára is tanulságos lehet a közös játék.
Good Friends
A kártyás társasjátékok közé tartozik a Good Friends nevű játék, amelynek felhasználói megtudhatják, hogy mit gondolnak róluk a barátaik. A játék során különböző kérdéseket kell felolvasni, amelyet a játékosok valamelyik résztvevőhöz társítanak. Ezután – anonim módon – lehet szavazni, hogy mennyire jellemző az adott illetőre a felolvasott kérdés, a játékosok pedig tippelhetnek, hogy szerintük hány szavazatot fognak kapni. A pontokat a helyes tippek alapján kapják a résztvevők, azonban mint az önismereti társasjátékoknál általában, itt sem feltétlenül a győzelem, hanem a részvétel a fontos.
Dixit
A végére egy kakukktojást hagytunk, a Dixit ugyanis nem kifejezetten önismereti játék, mégis a tapasztalat – vagyis számtalan lejátszott parti – azt mutatja, hogy a szürreális képi világú játék képes rá, hogy egy könnyű partiból igazán mélyreható beszélgetések kerekedjenek, amelyek segítségével jobban megismerhetjük magunkat, vagy a barátaink gondolatait, lelkivilágát fedezhetjük fel.
A Dixit kártyái önálló művészeti alkotásként is megállják a helyüket
A Dixithez tartozik ugyan tábla és bábuk, de azok nélkül is ugyanolyan jól játszható: a játék gerincét ugyanis művészi rajzokkal, festményekkel ellátott kártyák képezik. A játékosok a kezükben lévő kártyákat nézve gondolkodnak, majd aki leghamarabb asszociál valamire az egyik kártya alapján, az kezdi a játékot. Az asszociáció lehet bármi, egy szó, egy mondat, de akár egy mozdulat vagy egy hang is. Ezt meg kell osztani a többi játékossal, akik a saját kártyáik között keresnek egy olyat, amelyhez passzolhat az adott asszociáció.
A kártyákat ezután az asztal közepére kell helyezni úgy, hogy senki se tudja, melyik lapot ki rakta le. Innentől pedig már csak annyi a feladat, hogy ki kell találni, melyik volt az “eredeti” kártya, amely alapján a kezdő játékos asszociációja létrejött.
Mivel nincs két egyforma kártya, a variációk száma csaknem végtelen. Igaz, 2-3-4 parti után már régi ismerősként köszönthetjük a kártyákat, de szerencsére a játék készítői gondoltak erre, és nagy mennyiségben kaphatóak a Dixithez kiegészítő paklik is, amelyekben további mesés, álomszerű rajzok rejtőznek.
