Ezer dolog miatt forgolódhatnak álmatlanul a kismamák. Ha az orvosok, szülésznők figyelmeztetése nem lenne elég, az internetről és a mindentudó szomszédasszonyoktól áradó horrorisztikus sztorik és „jó tanácsok” megteszik a magukét: néha úgy tűnik, minden egyes mozdulat a magzat egészségét és életét veszélyezteti, egy várandós nő tehát jobban teszi, ha otthon marad, és nem csinál semmit. Az információáradat közepette könnyű megfeledkezniük a legfontosabbról: önmagukról. Pedig a terhesség alatt és a szülés után legalább olyan fontos saját testünkre figyelni, mint a magzatéra. Például azért, mert ilyenkor sokkal nagyobb a szívroham veszélye.
A legtöbb kismamának eszébe sem jut a szívroham. A betegség nem úgy él a köztudatban, mint amely várandós vagy a szülésen épp hogy túlesett nőket veszélyeztetne, pedig lehet, hogy lassan érdemes lenne így (is) gondolni rá. A Mayo Klinika egy friss kutatása szerint évről évre magasabb az esélye, hogy egy átlagos – akár eseménytelen – terhességbe beleszól az életveszélyes roham. Az orvosok 55 millió kórházban levezetett szülés és terhesség adatait nézték át – nyugodtan mondhatjuk tehát, hogy reprezentatív a minta –, az eredmény: 4500 szívroham.
Az érintettek közül több mint ezret vajúdás vagy szülés közben érte a roham, 922-t a terhesség alatt, 2200-an pedig a szülés utáni első fél évben kaptak szívrohamot. Kétszáz kismama halt meg a roham következtében, a többiek jól vannak.
(Profimedia)
55 millió terhességből 4500 eset statisztikailag persze nem sok, kevesebb, mint tízezred részről beszélünk, azaz nem is lenne egészséges, ha a várandós nők a szívroham gondolatával feküdnének és kelnének. Évről évre megvizsgálva a statisztikákat azonban aggasztó a kép. A kutatás ugyanis több mint egy évtizedet ölel fel: 2002 elejétől 2014 végéig tartott a vizsgált intervallum. A vonal pedig az első évhez képest 25 százaléknyit kúszott felfele, azaz a 2002-es helyzethez képest 2014-ben ennyivel volt több az esélye a terhesség alatti is és utáni szívrohamnak, a trend pedig minden bizonnyal folytatódik.
Az, hogy 4500 szívrohamból 200 halálos kimenetelű, talán a legmeglepőbb: ez 4,4 százalék. Az idősebb, veszélyeztetettebb korosztály halálozási statisztikája ilyen, a gyermeket vállaló – tehát fiatal – nők ilyen magas halálozási rátája kifejezetten baljós. „A fiatal nők körében nagyon ritka a szívroham – nyilatkozta Nathaniel Smilowitz, a kutatás egyik vezetője –, ám a várandósság alatt különösen sérülékenyek és veszélyeztetettek a nők, könnyedén fény derülhet például már meglévő szívbetegségre is.”
Egyelőre nem világos, miért betegebb egyre több nő szíve a terhesség alatt és után. Egyrészt talán azért, mert kitolódott a gyermekvállalási kor, világszerte trend, hogy egyre később szülnek a nők – vélik a kutatók. A szívroham veszélye pedig nő, ahogy idősödünk, ez tükröződött a statisztikában is. Ráadásul nem egyenletesen nő, hanem, ahogy közeledünk a negyvenhez, ugrásszerűen. Egy 35 és 39 közti várandós nő például ötször akkora eséllyel kap szívrohamot, mint aki a kora húszas éveiben vállal gyermeket. 40 fölött pedig még nagyobb a kockázat – márpedig egyre többen szülnek ilyen idősen.
Nemcsak az életkor, hanem az életmód is számít (mégpedig nagyon sokat), és ebben az ügyben sem állunk jól: az elhízás, a cukorbetegség nemcsak Magyarországon, hanem a kutatás országában, Amerikában is népbetegség, ezeknek pedig rendszeres „tünete” a szívroham. Jó hír a sok rossz között, hogy az emelkedés annak is köszönhető, hogy sokkal pontosabb és gyorsabb a szívbetegségek diagnózisa most, mint a vizsgált időszak elején. Lehet tehát, hogy a kétezres évek eleji statisztika nem a legmegbízhatóbb, egyszerűen azért, mert sok eset rejtve maradt vagy félrediagnosztizálták.
A lényeg: a nőknek ismerniük kell a szívroham tüneteit, és azt, hogy a terhesség alatt bizony figyelniük kell erre is. „Szem előtt kell tartaniuk a rizikófaktorokat: a magas vérnyomást, a cukorbetegséget, az elhízást – magyarázta a Time-nak Smilowitz –, és helyre is kell hozni ezeket még a terhesség elején. A várandós nőknek és azoknak, akik nemrég szültek, tudniuk kell, mire utal a mellkasi fájdalom vagy az égő érzés, és rögtön orvoshoz kell fordulniuk.”