Ez a regény azonban még a Márai életműben is különlegesnek tekinthető – mégpedig formai megoldásai miatt. A leíró, a párbeszédes és a monologizáló közlésformák váltakozása szinte balladai feszültséget teremt, ami már a kezdetekkor előrevetíti a tragikumot, egy ember önkéntes halálát, de amit mégis csak a regény legvégén ismerhetünk meg.
Ez, ilyen lenne a mű cselekményfonala, ha a lényeg a cselekmény lenne. De egyáltalán nem az. Márainál a lényeg mindig a rendkívül precíz elemzés, a dolgok 360 fokos körbejárása, a kívánkozó szentenciák kimondása. Ha a tartalmakat akarnám rövidre fogva ismertetni, ugyancsak bajban lennék. Mert – és ez Máraitól megszokott – rendkívül sok témát érint. Mondhatni: a tartalom újabb és újabb rejtett vagy nyílt mondandók csíráiból áll össze. Szól ez a könyv a háború utáni lerongyolódott Nápolyról (Olaszországról), a kilátástalanságról, a csodavárásról, az egyházról, a ferencesekről, Szent Ferencről, a terrorisztikus politikai rendszerekről, az emigrációról, az emigránsokról, és nem utolsó sorban az emberi összetartozásról. Csodálatos egyveleg, mindvégig mélyen elgondolkodtató, feledhetetlen és megfellebbezhetetlen Márai-meglátásokkal fűszerezve. Nem könnyű olvasmány. Azoknak való, akik a betűt érteni is akarják, nem csak befalni.
Márai Sándor: San Gennaro vére
Kiadó: Helikon Kiadó
Anyaotthonba került a 17 éves anya, akinek a kisbabáját patkányok harapdálták össze
Liptai Claudia megmutatta lányát, Pankát gyönyörű szép esküvői ruhába bújva
Megszólalt az ócsai polgármester Koltai Róbert kitiltásáról
Meghalt Azahriah menedzsere, Ferich Balázs
Csillagjegyek, akik remek hétvége elé néznek
Nőként kezdett új életet Németországban a megasztáros Szecsődi Kari
Sztárok, akik a nagyszüleiket vitték a vörös szőnyegre
