Interjú az Angyalok és démonok sztárjával – Ayelet Zurer

Az izraeli származású Ayelet Zurert arról kérdeztük, hogyan vált színésznővé és a hírnevet meghozó nagy sikerű film női főszereplőjévé, és milyen volt a közös munka Tom Hanksszel.

Ayelet Zurer az Angyalok és démonok római premierjén

NLC: – Miért vállaltad el ezt a felkérést? Mi tetszett meg leginkább a filmben?

A. Z.: – Igazából Vittoria, a szerep, amelyet el kellett játszanom, volt a döntés oka. Azt gondoltam, nagyon érdekes lehet eljátszani egy tudóst, aki kvantumfizikával és hasonló, szinte felfoghatatlan dolgokkal foglalkozik. Az egyik legszebb előnye a munkánknak, hogy beleáshatjuk magunkat abba a témába, amellyel az általunk alakított karakter foglalkozik. Nagyon élveztem a kutakodást, és Ron (Ron Howard, a film rendezője) is erre biztatott. Rengeteg tudóssal és más, fizikával foglalkozó emberekkel találkozhattam, beszélgethettem, ami különös öröm volt számomra, hiszen a fizika tudománya mindig is közel állt hozzám.

NLC: – Mesélj nekem az általad alakított karakterről!

A. Z.: – Vittoria egy tudós, a CERN (Európai Nukleáris Kutatási Szervezet) munkatársa, és egyáltalán nem vallásos! Semmi kötődése nincs semmilyen istenhez, de tisztel minden vallást, hiszen olyan emberek között nőtt fel egy kolostorban, akik mélyen vallásosak voltak. Ez számomra felettébb érdekes, hiszen később fedeztem fel, hogy édesanyám is sok időt töltött egy kolostorban, Csehszlovákiában, a II. világháború ideje alatt.

NLC: – Tel-Avivban nőttél fel. Milyen volt a gyermekkorod?

A. Z.: – Csodálatos. Azóta már sok minden változott, de még mindig varázslatos ez a város.

NLC: – Miért lettél színésznő? Édesanyád is színészkedett esetleg?

A. Z.: – Nem, őt sosem vonzotta ez a pálya. Nem szeretném megsérteni, de benne sosem volt meg ez a művészi véna. Ámbár az anyai nagymamám nagyon sokáig színpadon töltötte idejét, amíg édesapja nem jelentette ki, hogy ideje tisztességes foglalkozást választania.

NLC: – Szóval akkor mégiscsak a génjeidben van a színészkedés?!

A. Z.: – Valószínűleg, hiszek az ilyesmiben. Úgy gondolom, a színészkedés volt mindig is a végzetem, a kulcs, hogy kifejezhessem magam. Biztos, hogy van valami a vérvonalban, már a fiamnál is felfedezek színészkedésre utaló jeleket, pedig ő még csak négyéves.

NLC: – Hogyan indult ez az egész?

A. Z.: – Senki sem tudott a terveimről a családban. Nagyon imádtam tévét nézni, és szerettem a filmeket, különösen az egyiptomi mozifilmeket. Majd színházba jártam nagyon sokat, végül kipróbáltam magam, először inkább többet énekeltem és táncoltam, mint színészkedtem. Olyan tizenhat-tizenhét éves lehettem.

Angyalok és démonok – jelenet a filmből

NLC: – Milyen volt Tom Hanksszel játszani?

A. Z.: – Ő különleges emberi lény. Nagyon tehetséges, nagyon okos és nagyon vicces, mindeközben képes mindenkit megérteni, és mindenkivel megértetni magát. Nagyon békés ember, és egyáltalán nem önző. Bármi kérdéssel bármikor fordulhattál hozzá. Óriási megtiszteltetés volt vele dolgozni.

NLC: – Találkoztál Dan Brownnal, az Angyalok és démonok írójával?

A. Z.: – Igen, Rómában volt egy nagyszerű közös ebédünk Dannel, ahol beszélgethettem vele a könyveiről, egyébként a felesége is jelen volt. Igazán kedves ember!

NLC: – Ha jól tudom, most Kaliforniában élsz. Milyen ott az élet?

A. Z.: – Nagyszerű, azt csinálhatom, amit mindig is akartam: játszhatok, és emiatt még csak nem is kell sokat utazgatnom a családommal együtt.

Forrás: FHE