No meg persze azért is, mert olyan újságírásból élő ausztrál lány írta, aki megszenvedett Párizsért, és ugyanakkor sokat szenvedett rajongva szeretett Párizsától. És aki nem restelli mindezt a legőszintébb módon tudomásunkra hozni.
Miként válik egy bakfisálom valósággá – erről szól a könyv bevezető része, hogy aztán egyre jobban belemélyedjünk a távolról olyan vonzó, közelebbről pedig egyenesen taszító párizsi valóságba. Ahol még franciának lenni is nehéz, nemhogy angolszásznak, különösen annak, aki az „ausztrál bozótból érkezett”, és kerékbe töri a franciát. Akit mégis elbűvölnek a valóban elbűvölő külsőségek, különösen a nőiséget kihangsúlyozó fétisholmik (fehérneműk, cipők) elképzelhetetlenül gazdag kínálata, és aki szenved – megszenved – amiatt, mert a drága pénzen megszerzett külsőségek és a születéstől adott vonzó biológiai-mentális nőiség sem bizonyul elegendőnek ahhoz, hogy tartós francia kapcsolatra tehessen szert. Mindez mindenki másban megölte volna a rajongást, ám Janelle-ben mégsem. Mégpedig azért, mert rájött, és lelke mélyén mindig is tudta, hogy Párizs sokkal több ennél. Több, mint az a szexuális vágyakozás, amelyet a város minden látogatójában felkorbácsol. Így, ilyen hullámzó érzelmek kíséretében, hol alulról, hol felülről, hol kívülről, hol meg belülről ismerkedünk mi, olvasók is Párizzsal, és legfeljebb sóhajtozunk magunkban, hogy Janelle kétes értékű tapasztalatai ellenére azért mi is szívesen kipróbálnánk. Ki tudja, hátha mi nem a bozótból jöttünk…
Szerző: Janelle McCulloch
Fordította: Kada Júlia
Kiadó: Vince Kiadó, 2009
Rendeld meg a könyvet a Polc.hu-n! »
