Mikor jöjjön a gólya?

Endrei Judit éppen csak befejezte Nóra kánkánszoknyáját az iskolai előadásra. Laura karneváli jelmeze már a múlt héten elkészült. Beszélgetés közben még helyére tesz egy lábost, és vált pár szót a lányokkal. Az egykori bemondó-műsorvezető az anyaság minden percét igyekszik kiélvezni.

Lendületes anyuka

– 38 és fél éves voltam, amikor Nóra született, és 41 elmúltam, amikor Laura. Nem tudatosan döntöttem úgy, hogy későn szülök, és nem azért történt így, mert karriert építettem. Egyszerűen ekkor jelent meg egy olyan férfi az életemben, akivel gyereket akartunk vállalni. Én soha nem voltam az a nő, aki meglát egy gyereket és elolvad, sőt harmincas éveim közepéig nem is vágytam az anyaságra. Meg kellett érnem lelkileg erre a feladatra.

– Az orvosok nem rémisztgették a késői szülés kockázataival?

– Nem. Szerencsém volt, egy véletlen folytán megismertem egy idős professzort, akitől csak annyit kértem, hogy egészséges gyerekem szülessen. Erre ő azt mondta: „jól van, Juditka, akkor egészséges babája lesz”.

– Hogyan zajlott a terhesség?

– Semmilyen gondot nem okozott, sőt, energikusabb voltam, mint valaha.

– És amikor megszületett Nóra?

– Az első gyereknél szerintem minden anyuka aggodalmaskodik, teljesen mindegy, hogy húszéves, vagy harmincnyolc. Próbáltam mindenre természetesen ráérezni. Persze a kórházból hazafelé menet nálam is eltörött a mécses.

– Ön szerint igaz az, hogy egy idősebb anyuka sokkal türelmesebb, mint aki fiatalon vállal gyereket?

– Talán valóban így van. Sok fiatal kollégáról olvasok, akik szinte a képernyőről mennek szülni, és néhány hét után már vissza is térnek dolgozni. Én soha nem éreztem, hogy a lányaim miatt valamiről lemaradok, és ezért talán nagyobb türelmem is volt hozzájuk. Bevallom, szerencsém is volt, hiszen délelőttönként dolgoztam, és szükség esetén két nagymama állt készenlétben. Vannak nők, akiknek éppen csak kibújt a baba, de már kérik is a mobiltelefonjukat. Ők lehet, hogy lemaradnak az első mosolyról, az első lépésekről. Nem ítélem el ezt az anyatípust, csak másképp gondolkodom erről a kérdésről.

– A lányok soha nem kérdezték meg, hogy az ő édesanyjuk miért nem huszonéves, mint az osztálytársaiké?

– Erre a kérdésre én is vártam, de valahogy elmaradt. Takács Marika kolléganőm – aki szintén későn szült – mesélte, hogy a lánya egyszer feltette ezt a kérdést. Marika azt válaszolta: ha én ezen elgondolkodtam volna, akkor te nem lennél. Talán furcsán hangzik, hogy magamról ezt mondom, de szerintem én fiatalos, lendületes anyuka vagyok. Bulit szervezek, vendégül látom a lányok osztálytársait, sőt, ha ahhoz van kedvük, éjjel együtt járjuk végig a visegrádi hegyi utakat, hátha látunk egy őzgidát.

Mindent ugyanígy tennék!

Szinetár Dóra 27 évesen egy elsős nagyfiú édesanyja. Végigkísérhettük gyermekéveit a színpadon, majd egy ország ámult el, amikor 18 évesen férjhez ment, és megszülte Marcit. Soha nem érezte úgy, hogy valamiről lemarad a kisfia miatt.

– Marci teljes mértékben tervezett gyerek. Érdekes időszak előzte meg az ő születését; felnőtté váltam, kinőttem a gyerekszerepekből. Bár Szolnokon szép feladatokat kaptam – például Mariát a West Side Storyból -, de nem éreztem úgy, hogy nagy tragédia történne, ha néhány évet kihagynék. Mindig is azt tartottam, egy gyerekszülést nem ahhoz kell kötni, hogy a pályánk hol tart, hanem hogy az életünk milyen szakaszhoz érkezett. Most még egy-két évet szeretnék várni, mielőtt újra gyereket vállalnék, mert nagyon jól érzem magam a jelenlegi feladataimmal.

– Mi volt a szülei reakciója, amikor kiderült, hogy gyermeket szeretne?

– A gyerekről nem próbáltak lebeszélni, inkább a férjhez menésről! De akkor is csak finoman céloztak rá, nem kellene-e átgondolnom ezt a lépést.

– Sokat aggódott a terhesség alatt?

Nem, sőt utólag visszanézve talán aggódhattam volna többet is. A hetedik hónapban gyakorlatilag szülési fájdalmaim voltak. Ha nem ez lett volna az első terhességem, valószínűleg kétségbeesetten mentőt hívok, ám én elintéztem annyival, hogy biztos csak az átlagosnál jobban fáj a hasam. Persze azért komolyan készültem az anyaságra, szakkönyveket bújtam, okosodtam.

Folytatás a Meglepetésben!