Zséda és a férfikönnyek – II. rész

– Mert nagyon fontos a szöveg is, főként a refrén. Mindennek együtt kell lennie, az előadónak, a zenének, a szövegnek.

– Magával szemben is maximalista. Még mindig jár énektanárhoz.

– Akiknek minden olyan természetesen jön, azok talán nem tudják annyira értékelni, amijük van. Én se tudtam; tizennyolc éves voltam, amikor megalakult az együttes, és teljesen természetes volt, hogy megy minden a maga útján, hogy egy idő után több ezer ember jön el a koncertjeinkre. De most már másként értékelem mindezt. Tudom például, hogy a hangszálaimat folyton edzésben kell tartanom, mint ahogy sportolók az izmaikat. Több énektanárom is van, volt. Ők olyan lelki társak, mesterek, akik többek, mint pedagógusok. Jó barátok, partnerek. Egy-egy koncert előtt lelkileg is kell a visszajelzés. Kell egy heti kontroll, olyan embertől, mint Kővári Judit, akire felnézek.

– A férje magas ember. Rá is felnéz? Milyen feleség? Erős annak is? Vagy bújós, álbújós, aki közben eléri, amit akar?

– Szeretem, ha egy férfi, tudja, mit akar. A kedvesemnek határozott elvei vannak, melyeken persze én azért kicsit csiszolhatok.

– Hány éves ez a szerelem?

– Négy éve vagyunk házasok, öt éve szeretjük egymást. Egy barátnős kiránduláson találkoztunk.

– Az milyen?

– Búfelejtőre indultunk mi, szerelemben csalódott lányok, elhatároztuk, bulit csapunk, mindenről lesz szó, pasiról nem. És akkor találkoztunk… Sortban, smink és gátlás nélkül, lazán. A férjem szerint, aki akkor még nem tudta, hogy énekesnő vagyok, első látásra szerelem volt, bár én még inkább felejteni akartam. De kaptam az sms-eket, és egyszer csak azt éreztem, nem kell már búfelejtő, hisz “csak” boldogság van.

– A férje orvos.

– Citopatológus.

– Nem lehet könnyű a munkája, talán a zene és ön oldja az abból fakadó feszültséget.

– Az orvosok közel állnak a művészetekhez. A férjem például tíz évig zongorázott.

– Szeret híres lenni?

– Nagyon jó érzés az, hogy létrehoztam valamit, büszke vagyok rá. Nem akarok elbújni. Vannak sztárok, akik mindent megtesznek azért, hogy híresek legyenek, és ha összejön, akkor csak nagy napszemüvegben, sapkában mernek kimenni az utcára. Persze akadnak rossz napok, amikor jöhet egy nagy kalap.

– Az az érzésem, kevésszer veszi elő a szekrényből. A dívák imádják a kalapot. Én pedig úgy tudom, hogy ön meg a dívákat szereti nagyon. Miért?

– Mert a díva a nők nője. Az énekesnő helyzeténél fogva ilyen: előtérben áll. Emlékeznek rá, a ruhájára, a cipőjére, a kalapjára, mindenére. Az mindegy, hogy szexszimbólum, vagy hideg királynő, a lényeg: a hangsúlyozott nőiessége.

– Pitti Katalin is díva.

– Abban a nehéz másfél évben, amikor meg kellett találnom magam, mellém állt, és segített. Támogatásával könnyebben leküzdöttem a félelmet, ami abból adódott, hogy szólistaként egyedül kellett állnom a színpadon. Azóta rájöttem, ott is csak látszólag vagyok egyedül, mert lett egy őrangyalom.

– Erős porcelánbaba. Ez akkor derült ki, amikor leejtették, vagyis ha valami rossz történt. Ilyenkor mindenki meglepődött, hogy nem tört össze.

– Igen, sokan féltettek. És még visszanézve sem volt könnyű. De csak így lehettem, lehetek boldog.