Mondják, a pénz nem számít… – II. rész

– Igen, a lelkemben. Szép volt, jó volt. A távolság, a korkülönbség miatt akkor sem biztos, hogy működött volna, ha itthon marad. Ha marad, itt sztár lenne. És meglenne a saját korosztálya. A bíróság, a hercehurca mindenképpen megkeserítette az ő életét is. Azóta nincs senkim.

– Miért?

– Nem tudom. Talán azért, mert a magam problémáival nem tudok nyitni senki felé. Ódzkodom a fiúktól. Az egyéjszakás kalandoknak sosem voltam a híve. Egy kapcsolatot csak érzelmi alapon tudok elképzelni.

– A betegségednek lehet köze a sok idegeskedéshez?

– Biztos vagyok benne. Nem dohányzom, nem iszom, rengeteget sportolok. Csak a stressztől lehet. Most nem tudnék érzelmileg kötődni máshová, pedig mindig is volt férfi az életemben. Az ösztöneim, a lelkem tiltakoznak, pedig lenne rá jelentkező. Szeretnék még szerelmes lenni, de ekkora terhet nem tehetek egy új szerelemre.

– Az segítene?

– Hogyne! Sokat segítene, ha gondot nem is venne le a vállamról, de elterelné a figyelmemet. Érzelmi beállítottságú vagyok, de most akkor sem keresem a szerelmet. Olvasok, a gyerekkel foglalkozom, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem hiányzik a szerelem.

– A lányodat bántják miattad?

– Nem. Szó sincs róla. Niki most 14 éves, és nagyon klasszul viseli ezt a helyzetet. Miatta haragszom az újságokra, mikor olyat írnak a címlapon, hogy öngyilkos leszek. Az újságosnál látta a gyerek, és sírva jött haza. Ezt soha nem bocsátom meg! Még az elején bementem az iskolába, és beszéltem a gyerekekkel, hogy Nikit hagyják békén, engem bántsanak, ha valami problémájuk van. De nagyon szertik, kedvesek vele.

– Próbálod újra felépíteni az életed?

– Nehéz úgy újraindítani, ha harcolni kell a létért, a mindennapokért. Annak idején is nulláról indultam. Nekem sosem adtak semmit, ami nem baj, mert örültem, hogy megkerestem. Akkor valahogy megadódott minden. Most viszont minden más. Ilyen számla, olyan számla, akkor más volt az élet, klassz, gondtalan. Szerelem, család, barátság, és a zene, ami mindent összefog. A zene gyógyít. És hidd el, mindig a pénz volt az utolsó.

– Vegyük sorra a férjeidet és a híres pasijaidat.

– Révész Sándor volt az első, a Generál és a Piramis énekese. Második férjem Benedek Laci, ő a gyerek apja, tíz éve váltunk el, de jóban vagyunk. Nagy szerelem volt a vízilabdás Csapó Gabi, Komár Laci, s Frenreisz Karesz. Ha a mai eszemmel gondolkodnék, és nem csak dumában lettem volna vagány, akkor ma mindegyiktől lenne gyerekem. Kézzel fogható emlékem! – nevet. – Két külföldi nagy szerelmem is volt: Morris Gibb a Bee Gees-ből, aki nemzetközi karrier szempontjából tökéletes lett volna nekem. És Brian May, ő volt a legkomolyabb férfi az életemben, mindig is felnéztem rá. Vele volt a legmélyebb a kapcsolatom. Tudtad, hogy atomfizikus?

– A lányod tinédzser. Vannak vele problémáid?

– Nincsenek. Nagyon gyerekes még. Úgy neveltem, hogy legyen hozzám őszinte, mert akkor tudok neki segíteni. Édesanyám engem élete végéig irányított úgy, hogy észre sem vettem. Nem vagyok szigorú, de vannak elveim. Próbálunk odafigyelni az egészséges étkezésre, a sportra. Nemcsak az anyja akarok lenni, de a barátnője is. Édes, aranyos, naív kislány. Kár, hogy ez a világ nem ilyeneknek való. Képzeld! Fociedzésen azt sem tudják, ki az anyja! Ezt nagyon értékelem benne. Nem egy „eszem játszom” kislány. Nem azzal akar elérni valamit, hogy az ő anyukája híres.

– Mostanában gyakran feltűnsz az RTL csatornán…

– Jó a munkakapcsolatunk, sokszor hívtak, és amikor lehetett, fizetős műsorokba. Ezzel akartak segíteni. Volt szó arról, hogy filmet forgatnak az életemről, de a filmgyártó cég anyagilag problémás lett, kilépett. Producert, filmgyártót keresünk. Munkacíme már van: Nem várok holnapig! A szinopszis, a forgatókönyv már elkészült. Most már csak Cini kerestetik. A lelkemben már megvan, hogy ki játszhatná el az ifjúkori énemet. Oláh Ibolyát néztem ki magamnak. Volt szó Király Lindáról is, de ő stílusban nagyon messze áll tőlem. Eszembe jutott Varga Zsuzsa is, hiszen én is olyan vékonyka voltam. Ibolyának meg ez a mufurcka stílusa tetszik, és imádom a rekedtes hangját. Jó, hogy ilyen természetes tud lenni.

– Vannak vágyaid?

– Ó, hogyne! Szeretnék valahol Pest határában egy egyszerű kis farmon élni, ami saját és nem bérelt. Haverokkal, barátokkal, sok állat közt. A gyerek egészséges és szép legyen. Nagy vágyaim nincsenek.

– Egészségileg hogy vagy?

– Háromhavonta négy évig kontrollra kell járnom. Csak utána derül ki, hogy teljesen meggyógyultam-e. Azért jártam ki Amerikába, mert ott van egy olyan orvoscsoport, akikben bízom. A kezelések után lett a hajam erősebb, a bőröm szebb, a közérzetem jobb.

– Honnan van rá pénzed?

– A kezelést a barátaim állják.

– Nagyon kedvesek…

– Igen, de én is nagyon sokat adtam, míg adhattam. Néha visszakapod a jót.

– Félsz az öregedéstől?

– Nem lehet tenni ellene. Teniszezek, aerobicra járok, síelek, igyekszem egészségesen étkezni, de természetesen szeretek mindent, ami hízlal.

– Van mottód?

– A szeretetterápia az, amit követek. Ezzel tudom túlélni. A leggyűlölködőbb megjegyzésekre is szeretettel válaszolok. Ezen általában meglepődnek, nem erre számítanak. Igen, azt hiszem, minden szempontból a szeretet a legműködőbb dolog, még ha nehéz is. Jóban vagyok önmagammal.