 |
– Te tudsz harmonikázni?
– Igen, a filmben én harmonikázom, de nem tudom, hogy ez látszik-e, mármint hogy valóban tudok-e harmonikázni (nevet).
– Főleg akcióhősöket játszol. Inkább karakterszínésznek tartod magad, vagy olyannak, aki egymagában képes elvinni egy filmet?
– Nagyon sokféle filmben játszottam. Sok kollégámhoz képest nagyon régóta vagyok a szakmában, mintegy húsz éve dolgozom. Igaz, hogy az általam játszott szerepek között van némi karakterbeli hasonlóság, bár a rendezői megközelítések nagyon különböznek. Én az olyan történeteket kedvelem, amelyekben a figurák komoly fizikai és lelki megpróbáltatásokon esnek át, és ezek során olyan dolgokat tudnak meg önmagukról, amelyeket egyébként nem tudnának meg.
– Szenvedélyes lovagló vagy. Igaz-e, hogy a lovas jelenetek nagy részét kaszkadőr nélkül forgattad?
– Igen, sok jelenetben én magam lovagolok, de ebben számomra nincs semmi különös. Bár nagyon keményen dolgoztunk Rex Peterson edzővel és Mike Watson kaszkadőrrel, valamint a lovakkal (nevet). Gyerekkoromban sokat lovagoltam, úgyhogy nem riadtam vissza a veszélyesebb jelenetektől sem. Azt hiszem, a producerek néha leizzadtak a jelenetek felvétele közben, de néha kockáztatni kellett, hogy filmre vigyenek olyan dolgokat, amelyeket másként – digitálisan például – nem lehetett, különösen az ilyen filmekben, mint a Tűz óceánja, amely nem speciális effektekre épül. Az egyik jelenetben például hosszú percekig vágás nélkül lehet követni engem, amint lovagolok.
– Az ember nem is érti, hogy miként úsztad meg komolyabb baleset nélkül a forgatást.
– Szerencsém volt, nem voltak nagy eséseim. A legveszélyesebb dolog a filmben – egy nyereg nélküli lovagláson kívül – a derby indulásának felvétele volt. Rex Petersonnak rémálmai voltak a jelenet miatt, de utána egészen megkönnyebbült. Száz mén eleresztése elég nagy felfordulást okozott, mert a lovak időközben megvadultak.
– Milyen volt egy erősen speciális effektekre épülő film után egy igazi klasszikus filmben játszani?
– Joe Johnston rendező a történetmesélés hagyományos módját követte a filmben. Ha megnézed a filmet, a kalandos történeten túl nagyon sok minden megmarad benned, például a sivatagi hangulat, vagy a nők csodálatos arab ruhái. A rendező azt tette, amit a nagy rendezők régen: kizárólag a legjobb operatőrrel és a legjobb szereplőgárdával dolgozott, valamint csodálatos helyszínen forgatott. Az a véleményem, hogy a részletek, a külsőségek, a díszlet ennek köszönhetően nagyon a helyén van: semmi sem hivalkodó vagy hamis. A történetet egyszerűen meséli el, van benne kaland, ugyanakkor elgondolkodtató is. Manapság sok film épül a speciális effektekre, erőszakra, vagy a hivalkodó színészi játékra, hiszen így lehet a közönség figyelmét felkelteni.
– Hogyan válogatsz a szerepek között?
– Nincs átgondolt koncepcióm. Jelenleg nincs is nagyon időm ezen gondolkozni. Őszintén szólva, egész nap a sajtónak nyilatkozom, most pl. veled beszélgetek (nevet). De komolyra fordítva a szót, engem az érdekel, hogy egy film kihívást jelent-e számomra vagy sem. És az mindegy, hogy egy nagyobb produkcióról vagy egy kis költségvetésű filmről van szó. Nincs karriertervem, bár sokan mondták, hogy nem ártana, ha lenne.
– Hogyan tekintesz vissza a Gyűrűk Urára?
– Utólag visszanézve, természetesen nagyszerűnek tűnik minden. De nagyon nagy rizikó volt egy teljesen ismeretlen szereplőgárdával forgatni a filmet. Bár ez igaz A tűz óceánjára is (nevet). A legtöbb mozilátogató nem ismeri a színészek többségét, kivéve persze ez olyan színészeket mint Omar Sharif vagy Malcolm McDowell. Aztán ha megnézték a filmet, látják, hogy nagyszerű alakítások vannak benne, remek színészek és színésznők. És nekem csak az a fontos, hogy örömet szerezzek a nézőknek.
(A fordítás az Action Adventure filmes magazin cikke alapján készült)
