– Mikor találkozzunk?
Fotó: BEST Magazin
– Akár most este is lehet mondja Stohl András barátnője, Molnár Tünde, pedig már sötétedik, nyolc óra felé jár. – Nem sietek haza.
– Szabad az estéje?
– Buci elment vadászni, így most egyedül vagyok.
– Nem unatkozik?
– Túlórázom még egy kicsit a szívszervízben.
– Hol?
– A valóságshow-val több álmom is teljesült egyszerre. Nyolc éve tervezem, hogy létre kellene hozni egy társkereső céget, de nem volt hozzá tőkém. Hát, most lett. Ráadásul rögtön kolléga is akadt hozzá, Kriszti, akivel a Survivorben barátkoztunk össze. Május elsején, a munka ünnepén alapítottuk a céget, s a televíziós ismertség hatására egyre több ügyfelünk lett. Programokat szervezünk, az interneten is elérhetnek bennünket.
– És hány szerelmes szívet szervízeltek eddig össze?
– Már hármat, pedig csak most kezdtük. Az az érdekes, hogy húszévesek is jelentkeznek. A nők többen vannak, úgy hatvan-negyven az arány a javukra. De szerencsére férfiak is jelentkeztek, hogy segítsünk.
– A saját tapasztalatait is kamatoztatja? Vagy ön aztán sohasem ismerte, mi az a szerelmetlen magány?
– Dehogyisnem ismertem! Éppen azért akartam már régóta társközvetítőt nyitni, mert nekem is voltak hasonló problémáim azelőtt. Átérzem mások magányát. Nem voltam ugyan hosszútávon egyedül, de egy kapcsolaton belül is lehet valaki nagyon magányos. Én valami ilyesmit éreztem, azt, hogy a férfi, aki velem van, nem a legmegfelelőbb, tovább kellene lépnem, csakhát….
– Amikor a valóságshow-ba benevezett, akkor is egy ilyen álszerelem elől menekült be?
– Most már pontosan látom, hogy így volt. A játékidő volt annak a kapcsolatnak a próbája. És a próba nem sikerült. Előtte is voltak problémáink, de amikor megkaptam és elolvastam a most már volt kedvesem leveleit, nagyon megbántódtam. Közönyös, semmitmondó, érzelemmentes üzenetetek voltak, akkor, amikor az ember abban a helyzetben annyi érzelemre, szenvedélyes mondatra vágyott. Amikor kijöttem, megbeszéltük ezt. Ő azzal védekezett, hogy nem mert nagy szavakat használni, mert félt, nyilvánosságra kerül az egész. De ez elég hihetetlennek tűnt. Ráadásul ha valaki szeret valakit, akkor ne legyen szemérmes. Akkor csak a másik érdekelje, nekem ez a véleményem, és ehhez tartom magam a gyakorlatban is.
– Végülis nem volt messze a szerelem
– Igen, mert ott volt a közvetlen közelemben Buci.
– Mielőtt a valóságshow-ba csöppent volna, mit gondolt Stohl Andrásról?
– Hát
nagyon semmit sem.
– Közömbös volt iránta otthon, a kedvenc foteljében üldögélve? Tényleg?
– Nem
Csak kevesebbet néztem a tévét, mint kellett volna. Így nem is nagyon láttam műsorvezetőként. A filmjeit pedig szégyen, vagy nem: egyáltalán nem ismertem. Igaz, megígértem, hogy ezt a hiányosságomat minél előbb pótolom, de még mindig nem jutott rá idő. Rohanunk.
– Mit gondol? Mennyiben játszott szerepet az érzelmeiben az, hogy Stohl nagyon ismert ember?
– Szerintem semennyire sem.
– Biztos benne?
– Engem nem igazán érdekel, milyen színész, vagy műsorvezető ő, mondtam, nem is nagyon láttam a moziban. Persze elismerem a munkáját, tehetséges, tényleg az, de tőlem akár lehetne űrhajós is, akkor is szeretném.
– Az űrhajós se kutya. Mondjuk jegyellenőr is lehetne?
– Igen, ha emberileg értékes. Márpedig ő ilyen, ezt hamar megtapasztaltam, és nekem ez elég. Elég, ugyanakkor ez a minimum.
– Nem tart attól, hogy ha végleg elül a valóságshow hatása, akkor ez az érzelmeiket is befolyásolja majd?
