 |
Jakupcsek Gabriella |
Kapcsolgat és kritizál
Felröppent a hír: a nyári szünet után nem folytatódik Jakupcsek Gabriella műsora. Megkérdeztük a műsorvezetőt, aki azt válaszolta: marad a képernyőn, nem kell tévé nélkül élnie. De vajon milyen, amikor ő néz televíziót?
Nagyon rossz tévénéző vagyok; folyamatosan kapcsolgatok és kritizálok. Szörnyű lehet velem együtt ülni a tévé előtt. Nem nézem, hanem inkább nézegetem a különböző adók kínálatait, és vagy ottragadok, vagy nem. Az én esetemben a tévénézés nem szórakozás, hanem szakmai kötelesség. Sajnos meg kell mondanom, ritkán találok olyan programot, amelyet valóban élvezni tudok. Sok múlik a műsorvezetőn és a profi csapaton, de a műfaj és a műsorsáv semmire nem garancia.
Amikor a közszolgálati tévétől eljöttem, nagyon nehéz volt az elválás, nehéz volt tévé nélkül élnem. De akkor nem készíthettem olyan műsort, amit helyénvalónak találtam volna. Négy évvel ezelőtt jött el az a pillanat az életemben, amikor bár nem könnyen, de határozottan tudtam nemet mondani, ha olyan műsorra kértek fel, amit nem akartam megcsinálni. Ehhez, azt hiszem, szükség van alapos önismeretre, de vannak, akik soha nem jutnak el erre a szintre. Sokan pénzért vagy hiúságból bármikor bármit elvállalnak, belevágnak egy képernyős feladatba, de nem képesek helytállni.
 |
Majoros Péter, az ország Majkája |
A foci szent
Majoros Péter, az ország Majkája egy pillanat alatt robbant be a képernyőre. Az ózdi hős két éve tévénézőből közismert tévés szereplő lett.
Nem nézem más szemmel a televíziót, amióta képernyős lettem, pontosabban annyi változott, hogy szinte nem is nézek tévét. Természetesen vannak olyan műsorok, amelyekről nem akarok lemaradni, ilyen volt például a foci EB, amit egyszerűen nem hagyhattam ki.
Az, hogy a tévében szerepelek, száznyolcvan fokkal változtatta meg az életem. Olyan munkám van, amit szeretek, pénzt keresek, egész nap jövök-megyek. Néha eltűnődöm; vajon mi lenne ma velem, ha nem kapom meg ezt a lehetőséget? Bevallom, igyekszem hamar elhessegetni ezt a gondolatot! Nekem mára már lételememmé vált a kamerák előtt állni, és nagyon hiányozna, ha többé nem mehetnék be a stúdióba. Szeretnék még sokáig jó műsorokban részt venni, a felvevőgép mindkét oldalán.
Egyszerűen rátaláltak
Molnár Anikó, a Nagy Ő soha nem kopogtatott be sehová azzal, hogy képernyőn szeretne szerepelni. Persze nincs is ellenére a televíziózás.
Nem lételemem, hogy szerepeljek a tévében, de el tudnám képzelni, hogy a további életem is a médiáról szóljon. Az utóbbi másfél-két évem a televíziózás világában zajlott, és bár nem könnyű érvényesülni ezen a pályán, semmi nem tudta kedvemet szegni. Mára azt mondhatom, lámpaláz nélkül tudok a kamerák elé állni, pedig soha nem voltam szereplős alkat. Gyerekkoromban hat évig hegedültem, és rettegtem a vizsgáktól, amikor ki kellett állni a hallgatóság elé. Az első tévészereplésekre sem én jelentkeztem, hanem ismerősökön, barátokon keresztül megtaláltak egy-egy talk-show-tól. A valóságshow pedig csupán egyfajta kiútnak tűnt az akkori életemből. Megláttam egy hirdetést, hogy még 24 óráig lehet jelentkezni a műsorba. Megpróbáltam.
Az utóbbi egy évben szinte leszoktam a tévézésről, a Nagy Ő idején sem volt időm, hogy a képernyő elé üljek. Ez nem csoda, hiszen annyi programom volt, annyi országban jártam! Mostanában veszem észre, hogy újra leülök egy-egy program elé, és megnézem. A hírműsorokat soha nem hagyom ki, és kedvelem a beszélgetős műsorokat is, de ez így volt a tévés szereplésem előtt is.
Kepes és Vámos a példakép
Kovács Kokó Istvánról köztudott, hogy sikeres vállalkozó és egy jól menő étterem tulajdonosa. Miért áll mégis hetente többször a kamerák elé?
A válasz nagyon egyszerű; hihetetlenül élvezem a televíziózást, bár eddig csak igen szerény szegletét ismerhettem meg. A Reggeliben igyekszem magammal szemben minél igényesebb lenni, szeretnék több időt tölteni egy-egy vendéggel, mélyebb beszélgetéseket folytatni. Amikor a televíziózás megtetszett, Vámos és Kepes volt számomra a példakép, remélem, egyszer talán én is eljutok olyan szintre, mint ők.
Úgy érzem, a vetélkedőműsor vezetését hiba volt elvállalnom. Akkor még nem mértem fel a lehetőségeimet, a képességeimet. Utólag már tudom, nem voltam felkészülve erre a feladatra.
Sokan azt gondolhatják, én jelentkeztem a képernyős munkára, pedig ez nem így van. Amikor biztossá vált, hogy abbahagyom a sportpályafutásom, hozzám jelentkeztek be a csatornák, sőt, ma már az írott sajtóban is felkérnek egy-egy cikk megírására. Nem készültem tévésnek, hacsak azt nem lehet felkészülésnek tekinteni, hogy gyerekkorom óta imádtam szerepelni, rajongva figyeltem a legnagyobb riportereket, és talán tanultam is tőlük valamit.
