Mit tehet a beteg, ha bajban van?
– Perelhetünk ugyan, de csak sokára és nagyon nehezen juthat a kártérítéshez állítja dr. Ábrahám László ügyvéd. – Ha a beteg úgy érzi, hogy őt a gyógyítás során sérelem érte, akkor beszerzi a gyógykezelésével kapcsolatos iratokat. Ezeket saját maga is megmutathatja orvosszakértőnek, de ügyvédhez is fordulhat. Egy civilizált rendszerben a beteg és a kórház peren kívül megegyezhetnének. Annyi kellene csak, hogy az intézmény elismerje: alkalmazottja hibázott, és megegyezzenek egy mindkét fél számára elfogadható összegben. A szereplőket azonban köti az ellentétes érdekeltség, ezért a peren kívüli megegyezés ritka, mint a fehér holló.
Az első műhibaperekben rendkívül nehéz volt a bizonyítás. Az orvosok által elkövetett szakmai hibákról ugyanis más orvosoknak kell igazságügyi szakvéleményt készíteniük, és a rosszul értelmezett szakmai szolidaritás a mai napig gátolja a bizonyítást. A bíróság elfogadja az igazságügyi orvosszakértő, végső esetben az egészségügyi tudományos tanács véleményét. Annyiban változik a helyzet, hogy egyes tapasztalt orvosok, jellemzően nyugdíjasok, akiknek már nem kell félniük a klán haragjától, magánszakértőként hajlandók olyan szakvéleményt adni, amely tartalmazza az adott eset pontos szakmai minősítését.
Igen gyakori vita, hogy a beteget ért károsodás a műtéti kockázatok vagy az orvosi mulasztások körébe tartozik-e. A kórházak úgy védekeznek, hogy a beavatkozás előtt a félig elaltatott, szorongó beteggel aláíratnak egy tájékoztatót, amit az sokszor el sem olvas. A papíron szerepelnek a műtét lehetséges kockázatai, ám az intézmények képviselőinek aláírása később kerül rá, akkor, amikor már esetleg megtörtént a baj, és az intézménynek fedeznie kell magát. Számtalan olyan eset volt már, hogy bennehagytak valamit a beteg testében. A szakma erről ameddig tudta, azt tartotta, hogy ez műtéti kockázat. Nem azért maradt benne a törlőkendő a császármetszésen átesett anya testében, mert figyelmetlen volt az orvos, hanem mert nem volt szerencséje. Ilyet a nyugati joggyakorlatban nem ismernek el.
Elriasztó technikák
A jelenlegi gyakorlat az, hogy 5 millió forintban maximálták a kártérítést. Ha a bíróság többet ítél meg, azt a kórháznak kell fizetnie. Ez a kórházakat sokszor csődbe sodorhatja. A biztosítók viszont pert akarnak, mert profitorientáltak. Szinte rákényszerítik a pereskedésre a velük kapcsolatban álló kórházakat. A károsult évekig nem juthat hozzá a kártérítéshez. Az eljárás nehézkessége azt a célt is szolgálja, hogy elriassza a beteget az igaza keresésétől.
Pert nyerni? Tízből, ha kettőt. Nem azért, mert nincs igazunk, hanem mert bizonyítási nehézségeink vannak, azaz csődöt mond az orvosszakértőkbe vetett bizalmunk.
Az egészségügyi kormányzat mindent elkövet ennek érdekében, és úgy vettem észre, a kórházszövetség is. Ám a biztosító reszketve figyeli minden forintját. Az egyik legutóbbi eset: emlőpótló műtétet hajtottak végre egy nyolcvanéves hölgyön, de a műtét nem sikerült. A hölgy pereskedni kezdett, miért nem figyelmeztették erre a kockázatra, és a pert elvesztette. Ám a biztosító jogtanácsosa most végrehajtási eljárást kért a hölgy 48 ezer forintos nyugdíjára, hogy a megítélt perköltséget ebből vonják le havonta. Az intézményeket képviselő ügyvédek, jogászok nem mindig tudják, hol a határ
