– Mekkora volt az eddigi legnagyobb sebesség, amennyivel száguldozott?
– 350 körüli tempó az eddigi rekordom, de 300 felett rendszeresen versenyzünk a futamokon. A pilóták egyébként nem nagyon figyelik ezt, hiszen a gyors egyenesekben lehet egy kicsit lazítani, beszélni a csapattal rádión, és módosítani a beállításokat. A sebességekrôl árulkodó adatokat inkább akkor elemezzük a mérnökökkel, ha már kiszálltunk az autóból.
– Személyautóval nem esik kísértésbe, nem túl lassú a hétköznapi autózgatás? Nem kapták még el a rendôrök gyorshajtás miatt?
– Megesett, de csak fiatalabb koromban. Mostanában viszont vezetni is kevesebbet vezetek a közutakon. Ehelyett sokat repülünk a csapattal, és persze gyakran visznek bennünket autóval.
– Ügyesen kikerüli a kérdést, mint egy szabálytalanul sétálgató gyalogost
– Nem, nem akarom kikerülni a kérdést
Ha nagyon sietek, akkor néha gyorsan megyek, de közben mindenkire nagyon vigyázok.
– Az életben is a gyors, hirtelen megoldások embere? Vagy ott egészen más, egy megfontolt ember, végiggondolja a dolgokat?
– Általában sok döntést kell meghoznom egy nap, így nincs idôm rágódni, mi is a helyes út. Szerencsére az életem most szinte csak az autóversenyzésrôl szól, és mivel eddig is ebben a közegben éltem, otthonosan mozgok ezen a pályán.
 |
Rutinosan kormányozza az életét? Nincsenek nagy keresztútjai?
– Ritkán szembesülök olyasmivel, amin hosszú ideig rágódnom kellene, vagy tanácsokat igényelne a helyes út megtalálása. Jó, azért ilyen is elôfordul, de csak elvétve. A környezetemben ráadásul sokan segítenek nekem a családomon kívül is, és leveszik rólam azokat a terheket, amik nem tartoznak szorosan a versenyzéshez, talán ezért alakul-alakult ez ilyen gördülékenyen.
– Úgy tudom, kisiskolás volt, és már vezetett… Édesapja mindig is autókkal foglalkozott, az ô hatására kezdett el komolyan autóversenyzéssel foglalkozni?
– Persze. Mint a fiúk jelentôs része, én is édesapám ölében kormányoztam elôször. Aztán egész pályafutásom alatt mindenben támogatott. Akárcsak édesanyám. Csak egyetlen feltételt támasztottak. Tanulnom kellett a hobbim mellett. Sokat és jól.
– Igen, miközben edz, egyetemre jár. Milyenek a csoporttársak, milyenek a lányok?
– Az iskolában, ahová járok, mindenki nagyon barátságos velem. Minden diáktársammal jóban vagyok, bár én kevesebbet vagyok ott, mint egy “normál” tanuló.
 |
– Mi lesz a polgári foglalkozása?
– Szüleimnek autókereskedése van, így ebben a vállakozásban fogok dolgozni, ha befejezem a versenyzést.
– A nők és az autó. Gondolom – nőként -, a nőknek nagyon imponál egy sikeres, Forma 1-es férfi. Még mindig barátnőtlen?
– A Forma 1-ben a pilótáknak a sebesség nem csak száguldást, hanem az állandó idôhiányt is jelenti. A rengeteg elfoglaltság sokunknak nem teszi lehetôvé, hogy komoly kapcsolatokat építsünk ki. Most gondoljon bele! Mit szólna, ha havonta mondjuk háromszor találkozna a barátjával, ráadásul úgy, hogy mondjuk a fiú azt mondja: “Szia, én most Ázsiában leszek három hétig. Majd a tévében feltűnök néha. Ha hazajöttem. akkor kedden találkozunk, mielôtt továbbmegyek Olaszországba.” Ez nem működik.
– Hogyan vezetünk mi, a nők?
Tovább a folytatáshoz >>
Fotók: www.zsolt.baumgartner.hu
