Sztárok

Fõfoglalkozása: édesanya

Egy gyönyörû autóból száll ki egy gyönyörõ nõ, magas, vékony, a haja hosszú. Aztán kiugrik mellé a két gyerek, és a bombanõ, Temesvári Andrea azonnal átváltozik óvó, gondoskodó édesanyává.

– Nem hallgathatom el a kérdést. Kielégíti az anyaszerep? Nincs hiányérzete?

– Olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy akkor hagytam abba a sportot, amikor már tudtam, milyen lent és milyen fent, jelentős sikereket értem el, így nem maradt hiányérzetem, egyáltalán nem.

– Másoknak az is elég nagy szenvedést okoz, hogy abba kell hagyni. Nem szabadul fel adrenalin, és akkor pótcselekvéseket keresnek. Mondjuk enni kezdenek…

– Még abban az évben találkoztam a férjemmel, amikor abbahagytam a játékot, és két évre rá már megszületett a kislányunk, Timike. Aztán jött a kisfiunk… Én az anyaszerepet fantasztikusan élem át, kiteljesedem benne. Nem is jár máson az eszem, csak a gyerekeimen és a férjemen. Igen, ha azt kérdezi, mi a főfoglalkozásom, akkor a válaszom az, hogy családanya és feleség.

– Azért, úgy hallom, van egy “mellékállása” is. Ovitenisz-képzést irányít.


– Ez úgy volt, hogy a kislányom, Timike ovis lett. És azok a szülők, akiknek a gyerekei vele egy csoportba jártak, felvetették, milyen jó lenne, ha teniszre tanítanám a gyerekeiket. Kicsit kételkedtem, aztán rájöttem, el sem lehet képzelni ennél nekem valóbb ötletet. Ráadásul az óvodától alig néhány méterre van a teniszpálya. Úgyhogy belevágtam. Vezetésemmel – és kítűnő kollégáim segítségével – kis-, középső- és nagycsoportos óvodásokkal ismertetjük meg a tenisz alapjait. Szeptembertől kezdve már iskoláskorúaknak is indítunk csoportot.

– Elbírják a pici gyerekek az ütőt?

– Háromféle gyerekütő van, úgyhogy ez nem probléma. És képzelje, egy hónap tanulás után már átütötték a labdát a másik oldalra. Nem is gondoltam volna, hogy a tanításban ennyi sikerélménye lehet az embernek. El is határoztam, hogy erre az oviteniszre alapozva szép lassan kiépítem a Temesvári Tenisziskolát.

– A sikerről jut eszembe: a ma aktív játékosok miért nem érnek el akkora sikereket, mint egykor Ön? Miért akadnak el az elődöntők után? Önnek mi volt a titka?

– A játékosok nagyon fiatalok, s tizenévesen a kis győzelmeiket is jelentősen honorálják. Ez viszont nem arra serkenti őket, hogy még jobban teljesítsenek, hogy még több erővel dolgozzanak, hanem arra, hogy még jobban éljenek. Most akarnak jól élni. A tehetség nagyon fontos, annak örülni kell, anélkül nem megy, de nem elég az eredményekhez. Ahhoz szenvedés, lemondás, alázat is szükséges. Ehelyett azt látom, hogy sokszor már annyi akarat, így erő sincs a magyar játékosok némelyikében, amely elég lenne ahhoz, hogy odaérjenek a labdáig. Meg sem próbálnak odaérni.


– Ha ilyet tapasztal, szól? 

 – Óvatosan. Sajnos, ebből voltak konfliktusok, de talán rendelkezem annyi tapasztalattal, hogy észrevegyem azt, ha egy játékos valamiért nem teljesít megfelelően. Csakhogy a kritikát nem mindenki tudja elviselni.

– Nem hiányzik a győzelem öröme?

– Olykor jön egy pillanat, amikor nézem a televízióban a teniszversenyt, és eszembe jut a pálya körüli forgás, egy szituáció… Egy mérkőzés, melyet elvesztettem, pedig meg kellett volna nyernem. És a győzelmeket is felidézem magamban…

– A győzelmei közül melyik a legkedvesebb?

Főfoglalkozása: édesanya – II. rész >>

(A Nők Lapja Café főoldalán látható kép a Játékkalauz Magazin 2003/3-as számából való)

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top