Mézes puszi
Fotó: MTI
Anettka, van rajtad bugyi?
A Szív (!) tévében kezdődött minden. Oda jelentkezett Anettka, szegény vidéki pedagógusként, mert nem tudott megélni a tizennyolcezer forintos történelemtanári fizetéséből. Nyolc évvel ezelőtt ott látták meg egymást a Titokzatos Férfival, aki produkciókat készített a tévé számára, és aki azonnal életre szóló szövetséget ajánlott Anettkának. Ő volt Rezső, a producer.
Amikor belépek Anettkáék VIII. kerületi lakásába, a hivatalosan Anettka élettársaként bemutatott Rezső törökülésben ül egy kanapén. A háttérben egy fiatal fiú áll, némán, de róla majd később. A lakásban olyan a hangulat, mintha nappal is éjszakai élet folyna. A berendezés első pillantásra egyházi-barokk hangulatot áraszt: a hatalmas ezüst gyertyatartók, a festett ólomüvegablak, a felette látható festett freskókép szentség-képzetet társítanak, ám ez csak a látszat. A freskó témája ugyanis meglehetősen profán, egy meztelen nő tárja ki testének legtikosabb nyílásait, szemérmetlenül és provokatívan. Az egész helynek van valamilyen furcsa, egy templom és egy kupleráj keverékére emlékeztető “eklektikus” hangulata. A félhomályban csak a bútorok aranyozása és Anettka hófehér bőr mininadrágja világít virgoncan. A műsorvezető-üzletasszony egy aranyszövésű drapériával bevont matracra kuporodik, Rezső törökülésbe tett – mezítlába előtt. Megkezdődik a beszélgetés.
Rezső elárulja, hogy Anettka a pályája elején még szélsőségesebben nézett ki, mint most, pedig valójában egy konzervatív nő.
Ezt nem értem. Talán Anettka sem:
– Jé? Konzervatív lennék? kérdezi olyan kedvesen, amilyennek még sohasem láttam a tévében.
– Nem hoznál inkább egy kávét?! kérdezi, de inkább kijelenti Rezső.
– Tejjel? – kérdez vissza Anettka tárgyszerűen.
A műsorvezető hölgy kisvártatva egy gőzölgő kávéval tér vissza, amit óvatosan letesz a férfi keze elé. Aztán visszafekszik a lábához. Rezső kettőt kortyol a findzsából, majd visszacsatol a megismerkedésük pillanatában látott Anettka-képhez. Anettka akkoriban még szélsőségesebb volt, mert nadrág helyett szoknyát viselt, árulja el. Viszont se most, se akkor nem hordott bugyit, ami egyfajta következetességre vall, és szabadszellemű egyéniségre is, csak hát szoknyában ugye könnyebb volt ellenőrizni a pőre tényeket, jelenvalóbb volt az, ami nem volt jelen. Mármint a bugyi hiánya.
– Nem is változtál meg a Rezsővel való találkozás után?- kérdezem Anettkát.
– Semennyire sem válaszolja Anettka helyett Rezső – Akkor sem hordott bugyit, és most sincs rajta, már mondtam. Anettka, így van? Van rajtad bugyi?
– Nincs.
– Látja, nem hazudunk.
Ezt nem értem. Talán Anettka sem:
– Jé? Konzervatív lennék? kérdezi olyan kedvesen, amilyennek még sohasem láttam a tévében.
– Nem hoznál inkább egy kávét?! kérdezi, de inkább kijelenti Rezső.
– Tejjel? – kérdez vissza Anettka tárgyszerűen.
A műsorvezető hölgy kisvártatva egy gőzölgő kávéval tér vissza, amit óvatosan letesz a férfi keze elé. Aztán visszafekszik a lábához. Rezső kettőt kortyol a findzsából, majd visszacsatol a megismerkedésük pillanatában látott Anettka-képhez. Anettka akkoriban még szélsőségesebb volt, mert nadrág helyett szoknyát viselt, árulja el. Viszont se most, se akkor nem hordott bugyit, ami egyfajta következetességre vall, és szabadszellemű egyéniségre is, csak hát szoknyában ugye könnyebb volt ellenőrizni a pőre tényeket, jelenvalóbb volt az, ami nem volt jelen. Mármint a bugyi hiánya.
– Nem is változtál meg a Rezsővel való találkozás után?- kérdezem Anettkát.
– Semennyire sem válaszolja Anettka helyett Rezső – Akkor sem hordott bugyit, és most sincs rajta, már mondtam. Anettka, így van? Van rajtad bugyi?
– Nincs.
– Látja, nem hazudunk.
 |
| Fotó: MTI |
– Egyszer például azt kérdezték tőlem a műsorban, hogy…
– Azt kérdezték tőled, mit meztelenkedsz itt vág közbe Rezső. – Pedig nem volt meztelen. Azt mondták, mit mutogatja a mellbimbóit, miközben bőrtopot viselt. Anettka visszakérdezett, tetszik látni, mi van rajtam?, de a betelefonáló rávágta, ő bizony a saját szemével csakazértis látja a mellét, a bőrtopot pedig nem. Vagyis meztelenül akarták látni, ezért meztelenül is látták. Mert nem láttak a szemüktől. Vagyis nemcsak hülyék, nem is látnak – következtet egyszerű, ám éles logikával a férfi.
Anettka kicsit fészkelődik, majd testhelyzetet vált: formás lábait áthelyezi maga alatt, közben nyakát megbiccentve, mosolyogva néz fel Rezsőre.
– Erre felvetettem, jó, akkor Anettka teljesen meztelenül vezesse a műsort. Három ilyen pucér interjú készült, azt hittem, tele lesznek vele az újságok, főcím, Anettka meztelenül ült a stúdióban, de semmi visszhangja nem lett. Érti? Nem vették észre, hogy meztelen. Nem értem ezt a világot. Azazhogy nagyon is értem.
– A fiatal fiúk gyűlölnek a legjobban mondja Anettka, enyhe sóhajjal a hangjában, és idősödő szerelmére pillant.
– Ez bánt téged?
– Nem bántja dörmögi a férfi. Csak túl fiatal volt, és nem értette, miért utálják. Engem nem lepett meg, előre megmondtam, hogy nem fogják szeretni. A fiatal férfiak nem tudják megemészteni, hogy Anettkának jól megy, hogy olyat ért el nő létére, ami nekik egész életükön át nem sikerülhet férfiként. Amikor például meglátják
– Akkor mi van? Beszólnak?
– Már nem szólnak be mondja elmélázva Anettka.
– A fiatal fiúk gyűlölnek a legjobban mondja Anettka, enyhe sóhajjal a hangjában, és idősödő szerelmére pillant.
– Ez bánt téged?
– Nem bántja dörmögi a férfi. Csak túl fiatal volt, és nem értette, miért utálják. Engem nem lepett meg, előre megmondtam, hogy nem fogják szeretni. A fiatal férfiak nem tudják megemészteni, hogy Anettkának jól megy, hogy olyat ért el nő létére, ami nekik egész életükön át nem sikerülhet férfiként. Amikor például meglátják
– Akkor mi van? Beszólnak?
– Már nem szólnak be mondja elmélázva Anettka.
Ez a melankolikus, tőle szokatlan szelídség meglep. Mintha itt és most, a bútorok és Rezső által kitöltött tartomány előtt nyilatkozna meg korábbi életének egy régen elfeledett rétege. Az a vízióm támad, hogy Anettka egy pillanatra ismét jóravaló, vidéki tanítónővé változik, aki arról álmodozik, hogy Pestre jön, és a médiában fog karriert csinálni.
Ki kapcsol egy kapcsolatban?
Fotó: Zöldmagazin
Medvebeszéd, mesebeszéd
Rezsőnek csörög a mobilja. A beszélgetésfoszlányból kiderül, hogy pénzről van szó. A producer üzletel. Most veszem észre, hogy a férfi mellett kisebb pénzköteg hever, tízezres címletekben, azzal a hányavetiséggel, mely azt tükrözi, hogy párszázezer forint az itt aprópénz. Kihasználom, hogy Rezső éppen telefonál, és megkérdezem Anettkától:
– Szeretik?
– Aki szeret, azt szeretem, aki nem szeret, azt nem szeretem.
– Szerelem?
– Van úgy az életben, hogy két ember találkozik, szerelmes lesz, és még három év múlva sem múlik el az érzés. Van úgy
– Érintett?
– Az veti oda Rezső, abban a pillanatban, ahogy befejezte az üzletet. – Nyolc éve. És ezt úgy értse, hogy nyolc éve van úgy, hogy azt az időt kivéve, amikor Anettka a tévében van, együtt vagyunk. Ilyenkor meg szokták kérdezni, hogy nem unalmas-e, nem hiányzik-e a magány. Nem is értem… Hát miért hiányozna? Ha ketten szeretik egymást, miért lenne szükségük egyedüllétre?
– Van úgy, hogy a testem jelen van, de a lelkem, az eszem egészen másutt jár mondja Anettka.
– Miért éppen ő? kérdezem Anettkától
– Anettka, elmondom én az egyik felét, és te folytasd a másik felével lelkesül be Rezső, s kezdi a mondókát: Mert Anettkánál nincs jobb Anettka.
– Mert a Medvénél nincs jobb Medve skandál Anettka.
