Szingli? Dehogy, csak független!

– Miért kellene minden nőnek időben tudnia erre a választ? Biztos eljön majd annak is az ideje, de valószínűleg nem tartok majd sajtótájékoztatót a kicsi várható fogantatásáról, annak körülményeiről, az ezt követő kilenc hónap napi programjairól, és persze a baba félperces fotója sem lesz címlapon sehol. Azt hiszem, én kidolgoztam egy új családmodellt. Szerintem ahhoz, hogy egy pár boldogan, elégedetten és egymást segítve, szeretve éljen, szükség van egy-egy külön fészekre, ahová elvonulhatnak. És ezt már azelőtt így gondoltam, mielőtt meglett a saját lakásom. Mindig úgy képzeltem, hogy lesz egy kis birodalmam, aztán majd megismerem a páromat, és hol nála élünk, hol nálam (de ha már választani lehet, akkor inkább nála), és lesz lehetőségünk, hogy elvonuljunk.

– Nem félsz itt esténként? Szemben az erdő, melletted egy ódon, gazos kertű kastély.

– Nem, de éjjelre azért bekapcsolva hagyom a telefonom, biztos, ami biztos.

– Nem hiányzik egy társ?

– Néha igen, néha nem. Szeretem megosztani a sok örömöt és csodát, amit átélek nap mint nap.

– Nehezen teremtesz kapcsolatot?

– Nem, sőt nyitott vagyok az újdonságokra, de csak kellő óvatossággal. Gyerekkorom óta úgy gondolkodom, mint a Róka a Kishercegben. Lépésről lépésre lehet csak megszelídíteni. A baráti és a szerelmi kapcsolataimban is egy ideig nagyon nyitott vagyok, de egészen közel csak kevés embert engedek. Tudod, mit szeretnék? Ha úgy szerelmesednék bele valakibe, hogy látom őt nap mint nap, ahogyan másokkal bánik, ahogyan nevet vagy szomorú, és egyszer csak ráébrednék, hogy már nem tudok nélküle élni, és persze vele is ugyanez történne.

– Lehet, hogy túl sok lányregényt olvastál.

– Remélem, ez nem regény, hanem a valóság. Fokról fokra megismerni, megszeretni, és csak utána együtt élni.

– A környezetedben milyen példákat látsz? Sok a szingli, a párkapcsolatban élők pedig már nem bírnak ránézni a másikra?

– Láttam ilyet is, olyat is. Bár soha nem foglalkoztam családterápiával, tudom, sokan magányosan élnek a kapcsolatukban. Amikor napi 10-12 óra munka után hazaérnek, nem könnyű egymásra mosolyogni, és üdén, frissen figyelni a másikra. Nem tudom, merre halad ez a világ, de az biztos, nem fogjuk sokáig bírni azt a tempót, amit magunkra kényszerítettünk. Én nem bírom a kötöttségeket, csak olyan munkát tudok végezni, ami mellett megvan a szabadságom. Ezt a rendszertelen életet még élvezem, de akár már holnap képes lennék váltani valakivel vagy valakiért. Egy megfelelő idegennel.

– És várnád itthon vacsorával?

– Mi az hogy! Én lennék a legfantasztikusabb házitündér, ha valaki feltétel nélkül el tudna fogadni olyannak, amilyen vagyok. Főznék, mosnék, vasalnék. Sőt, ő is főzhetne, moshatna, vasalhatna, nem csapnék a kezére. Én meg addig gyertyát cserélnék a kocsijában, és még a szerelőt is megvárnám vele.

– Mióta élsz egyedül?

– Soha nem éltem egyedül. Reggeltől estig rengeteg emberrel találkozom, nevetek, szervezek, beszélgetek. Önállóan élem az életem.

Névjegy: Barabás Éva

Szülőhelye: Bonyhád

Helyi tévék, ahol dolgozott: Bonyhád, Paks

Ahol felfedezték: Riporter kerestetik!

Pályája: az MTV Híradójának, majd az RTL Klub Reggelijének műsorvezetője

Jellemzői: gyermekek iránti rajongás, amelyet különböző jótékonysági szervezetekben is „kiél”

– Tudod, mi juthat most az olvasó eszébe? Hogy aki ennyi emberrel találkozik, miért nem találta még meg az igazit? Nem vágysz családra, gyerekre?

–  Biztos eljön majd a férfi, akivel együtt leszünk majd függetlenek. És mindenkitől függetlenül teljes örömmel és figyelemmel neveljük majd gyermekeinket és egymást.

– Sok barátod van?

– Számolni kellene? Vannak, és akik vannak, azokra nagyon vigyázok.

– Vannak köztük házaspárok, családosok is?

– Igen, de még soha nem éreztem kevesebbnek magam azért, mert én fizetem a taxiszámlámat.

– Mit keresel egy férfiban?

– Elsősorban a figyelmességét, de a barátot, az apát, a szeretőt, a társat is. És ezen kívül is még van egy-két elvárásom.

– Például?

– Például, hogy ne igyon, ne dohányozzon. De aki igazán szeret, az ezt elfogadja.

– Időnként pánikba esel, hogy mikor találod meg az igazit?

– Miért, mondd, miről maradtam le? Szerintem semmiről, csodálatos életem van, sokat utazom, változatos hétköznapok, megoldandó problémák, öröm és bánat, egyszóval minden!

– Könnyen leszel szerelmes?

– Igen, éreztem már igazi szerelmet, de azért meg is kellett dolgozni. Ésszel, szívvel, figyelemmel, türelemmel.

– Könnyen szakítasz?

– Ez nagyon érdekes. Amikor megmondtam valakinek, hogy szerintem nem vagyok hozzávaló, azt válaszolta, dehogynem, mi egymásnak vagyunk teremtve, aztán egy hét múlva ő mondta, hogy igazam van, legyen inkább vége. Én egyébként építkező típus vagyok a kapcsolataimban, én még hiszek a sírig tartó szerelemben.

– A karriered soha nem zavarta a férfiakat?

– Soha nem voltam karrierista, csak történtek velem a dolgok. Ami nagyon érdekelt, azzal sokat foglalkoztam, és ilyenkor megnyíltak a lehetőségek is. Érdekes élmény megélni az ismertséget, de néha még zavarba jövök, ha felismernek. De hogy a pasikat ez zavarja-e, azt nem tudom.

– Egyedül élsz, mégsem tűnsz magányosnak.

– Mert nem vagyok. Ha úgy érzem olykor, hogy kicsúszott a lábam alól a talaj, bevágódom a kocsiba, viszlát Budapest, és pár nap Bonyhádon máris helyre tesz.