– Attól nem kellett tartani, hogy egy ponton már önmagát játssza, s Kovács Lajos is “csak” saját magát?
– Egyikük esetében sem pontos az a megfogalmazás, hogy játszanak. Mindketten az általuk megformált karakter életét élik a vásznon. Ahol valamilyen oknál fogva nem sikerült ezt elérnünk, azonnal látszott, hogy hamisak, s mást kellett kitalálnunk. Annamáriánál éppen itt látszik, hogy nem profi színész: ha nem az általa megjelenített karakterből következő mondatot kell elmondania, azonnal bizonytalanná válik. Nagy iskola ez nekem, az ő hitelessége azonnal elárulja, jók-e a részben általam megírt mondatok. Kovács Lajos esetében pedig az ő egész színészi pályafutásának jellegzetessége ez a játékon túli színházi és filmbeli létezés. De ez nem keverendő össze azzal, hogy valaki saját magát játssza. A fény ösvényei esetében erről szó sincs.
– A szépség elvesztéséről és egy másik szépség-minőség megtalálásáról is szól ez a történet. Mi mozgatott? Van-e benne önéletrajzi szál?
– Archetipikusan egyszerűnek és erősnek éreztem mindig ezt a részben talált, részben kitalált kettős történetet. Olyan tisztának, kifejezőnek, mint egy görög drámát. Épp ily egyszerű, s végtelenül nehéz volt a feladatunk is: nem elrontani. A film megírásának, előkészítésének és készítésének évei alatt újra és újra feltettem magamnak ezt a kérdést: ugye nem rontottam még el?
– Mi a szépség helye ebben a mi világunkban? A külsőség mennyire győzedelmeskedik a hétköznapokon?
– A fény ösvényei hasonló kérdéseket feszeget, a filmi nyelven megfogalmazott válaszok elegánsabbak, pontosabbak és nyitottabbak, mint amiket szavakkal adhatnék, s a válaszadási folyamatba bevonják a nézőt is.
– Neked fontos-e egy nő szépsége? Szerinted milyen a szép nő?
– Engem is megérint egy érzéki száj, egy titokzatosan mosolygó szem, egy kivillanó boka, egy fedetlenül hagyott női hát vagy egy ölben pihenő gyönyörű kéz látványa, persze. De a női szépséget nem tudom definiálni. Ha definiálunk valamit, azzal el is sekélyesítjük, leszűkítjük, bezárjuk. A szépség-ideál egyébként is koronként változik, bár az a gyanúm, Nofretete egyiptomi királynő arcát gyönyörűnek látja minden férfi az idők végezetéig. A valódi szépség definíciójából biztosan nem hagyható ki az, hogy valaki mennyire tud önmaga lenni. A párkapcsolatok kezdeti szakaszában fontos szerepet játszik a külső szépség – így van ez nálam is -, később egyre fontosabbá válik a szeretett nő személyisége. Idővel pedig a külső szépség halványulásával az igazi személyiség belülről ragyog.
– Ettől a privát szép nő-képtől különbözik a szép színésznő képe?
– Egy színésznőnek nem az az elsődleges feladata, hogy szép legyen, hanem hogy kifejező legyen. Annamária sem a szépsége miatt működik jól A fény ösvényei-ben, hanem a kifejezőképessége miatt. Ennek kulcsa a tekintet.
– Egyébként is különös módon találod meg a szereplőidet. Játszik A fény ösvényei-ben egy költő is.
– Soós Attilának hívják, gyönyörű verseket ír, és az egyik vidéki színtársulat budapesti vendégjátékán figyeltem fel rá. Szünetben, hátul, a kulisszák mögött. Ott ült szótlanul, és a barátnőjére várt. Megfoghatatlanul különös, szinte légies lénye annyira vonzotta a tekintetet, hogy noha nem csinált semmit, újra és újra rá kellett néznem. Ezzel nemcsak én voltam így… Erős az ő tekintete is, mint Annamáriáé, és rajta is érezni, van valami titka.
