 |
| Takács Nóra |
– Kulturális felelős vagyok a klubban és nevet, hogy kinek néztem, mert sok minden volt már, de pincérnő még nem. Munka mellett nappali tagozatos vagyok a pécsi egyetemen, olasz szakon, és időnként tolmácsolok is, de voltam hosztesz és recepciós is, csak most Firenzébe kell mennem, mert ösztöndíjat kaptam. Emiatt nem fogadtam el egy lehetőséget, egy külkereskedelmi cég vezérének titkára lehettem volna. De én szeretem a kihívásokat: utazom!
Most tizenkét óra van, déli, így némi magyarázatra szorul, hogy lehet állása itt, Pesten, déltől, és hogyan lehet nappali tagozatos közben Pécsen, s hogyan szerezte meg a firenzei ösztöndíjat munka és kétlakiság mellett.
– Majd elmagyarázom nyugtat meg, és életét a csúcson kezdi, a közepén, onnan, ahol találkozhattunk vele – a valóságshowban.
– Minek köszönhette, hogy sikerült és észrevették?
– Annak, hogy egyáltalán nem vágytam rá. Hogy csak egy próba volt.
– Érdekes, mostanában mindenki azt mondja, akinek sikerült, hogy nem is gondolta komolyan, csak
– Csak nem szabad mindent túl komolyan venni, mert attól görcsös leszel, és ezt azonnal leveszik. Egyszóval minden jól sikerült, utána sem panaszkodhattam, felajánlottak egy stúdiószerkesztői állást, miután kijöttem a villából, és jól esett, hogy felismernek az utcán, pedig tulajdonképpen semmi hasznosat, értékeset nem csináltam, a gyerekek autogrammot kérnek, s az egyetemi tanáraim sem viselkedtek fensőbbségesen: egyikük meg is jegyezte, látta nálam a Dekameront és örült, hogy a tévében népszerűsítem Bocacciót. Persze nem a népszerűsítés miatt vittem be, hanem mert a Dekameron is úgy indul, hogy emberek elvonulnak egy kastélyba, és ott napokig bezárkóznak, és az időt történetek elmesélésével ütik el .
Nóra története azonban, egyelőre úgy látszik, nem végződik a televízióban. A Való Világ új fejezetének felvételekor ugyanis már nem kérték fel a szerkesztői munkára.
 |
| Nóri munkában |
– Ennyi volt csak?
– Belekóstoltam a médiába, és rájöttem, nem nekem való. Nem egy életbiztosítás ott dolgozni. Őszintén szólva, kiszolgáltatottnak éreztem magam.
Azt mondja, recepciósként, hoszteszként nem érzett hasonlót. Hosszas másodállás-keresési gyakorlatai során persze tapasztalt furcsa dolgokat. Rengetegen szerették volna például felvenni marketingesnek, hogy mondjuk napozószert adjon el télen, vagy halkonzervet népszerűsítsen nyáron a Balaton mellett. Többszáz hirdetésre elment, ezernél több újságot is megvett, sok komolytalan pofára nézett vissza komolyan, mire talált valamit. Tizennyolc éves korában ugyanis felnőttnek érezte magát, és ez számára nem csak a szabadság, a mindent lehet érzését jelentette, hanem azt a kötelezettséget is, hogy innentől mint egy felnőttnek, magának kell eltartania magát. Valahogy mindig sikerül(t) is neki.
– Mi a benyomása? Hogyan kell viselkedni egy állásinterjún? Jó, ha szexis, vagy jobb, ha visszafogott?
– Agilisnek kell lenni és magabiztosnak. Én a jó kommunikációs készségemnek, és a karakánságomnak köszönhettem eddig mindent. Aztán azt is észrevettem, hogy nem szeretik, ha túlképzett vagy. Ma már azt sem mondom, el, hogy egyetemista vagyok. Azt aztán végképp rossz pont.
– És a Való Világ az jól hangzik? Azóta könnyebben mennek a dolgai?
– Rámismernek, és ez előny. Így szereztem például egy jó tolmácsmunkát. De mindenhol a kapcsolatok számítanak. Nem elég csak profin teljesíteni. Hogy kivel barátkozol, kire mosolyogsz (és kire nem), az eldönthet mindent.
– Ezzel összefüggésben: a férfiak?
– Nem akartam és nem akarok imponálni nekik, ha munkáról van szó.
 |
| Nóri a mezőn |
– Nem akarok. Volt olyan állásom is, aminek azért lett vége, mert elvárták volna… Többet vártak volna.
Azért a kapcsolati tőke ebben a kávézóban is működik. A tulajdonos ugyanis Nóra unokanővére, akivel most éppen harminc fő részére szerveznek egy családias filmklubot. Másfelöl az élet ismét a média környékére sodorta, pedig ezzel kapcsolatban megint csak azt mondhatná, hogy nem akarta. Kedvese ugyanis, aki egy vendéglő üzletvezető-tulajdonosa, talán, hogy szintén tegyen egy komolytalan próbát, jelentkezett műsorvezetőnek a COOL tévébe. S ahogy az lenni szokott (és ahogyan ezt azok mondják, akiknek sikerül), nem gondolta komolyan, így aztán természetesen neki is összejött.
– Nem nagy a kísértés? A média nem mágnesezi egy kicsit sem? Hiszen még mindig fel van tőle töltődve.
– De, bevallom szeretnék mondja Nóra, s amikor már azt hinném, tudok mindent, megint meglep, azt mondja, van egy álma. Ám ennek aztán már tényleg semmi köze a Valósághoz. Egy könyv. Mesékkel. Ő írja. Úgy félig már készen is van. De nem siet vele. Jót akar. Mint a mesé(i)ben, ahol a rosszat is valahogy mindig jóra fordítja.
– Akkor akarom kiadatni, ha tökéletesre csiszoltam őket. Amíg nem, addig várok. És nem érdekel az sem, hogy addigra az emberek talán már el is felejtették az arcomat.
Fotók: RTL Klub
