Rátalált a szerelem – Görbe Nóra

– Ki tudsz lépni valaha Linda árnyékából?

– Nem valószínű. A mai napig odajönnek hozzám az utcán, hogy „nekem is volt Java motorom és sárga esőkabátom!” Sokáig a nézők azt gondolták, nem is színésznő vagyok, hanem valóban rendőr, holott dráma szakon végeztem a Színművészeti Egyetemen. Időnként voltak nehéz időszakaim, amikor a színpadra is beszóltak a nézők, akkor úgy éreztem, ez a szerep elnyomja az életemet, és tiltakoztam is ellene. Persze voltak jó oldalai a Lindának, hiszen soha nem kezdtem volna küzdősporttal foglalkozni, ha nincs a sorozat.

– A mai napig sportolsz?

– Igen, de szomorúan látom, hogy a korombeli nők elhanyagolják magukat. Nyáron rendszeresen jártam edzeni, de szinte csak férfiak és húszas éveikben járó lányok jártak le mindennap a terembe. Nem szabad azt gondolni, hogy „most már elértem egy kort, nem kell odafigyelnem magamra!”

– Tíz évig voltál Linda megszemélyesítője. A megszokottból ki kellett lépned az ismeretlenbe. Mit csináltál?

– Például elvállaltam egy ötvenkét részes mesesorozatot a tévében. Anna lányom akkor volt öt éves, neki meséltem a kamerák előtt, miközben egy grafikus a képernyőre rajzolta a hősöket. Ezután keresett meg a Bojtorján együttes, akikkel azóta legalább ezerhatszázszor léptünk föl a gyerekeknek.

– A gyerekműsorok pótolják azt is, hogy a te gyerekeid szép lassan kirepülnek a családi fészekből?

– Nem, hiszen már akkor felléptem gyermekműsorokkal, amikor ők még kicsik voltak. De valóban nagyon megnőttek; Anna huszonegy éves, bölcsészkarra jár. Megjelent verseskötete, műfordító és a filmezésbe is belekóstolt. Árpa Attila Argójának sajtómunkáiban vett rész. Marci decemberben lesz tizenöt éves, ő több sportot kipróbált, és végül a vízilabdánál kötött ki.

– Milyen érzés látni, ahogyan felnőnek?

– Furcsa, hogy egyre nagyobbak, és egyre kevésbé van szükségük rám. Anna jó ideje felnőtt nőként viselkedik, de Marci most hirtelen nőtt nagyot. Azt hiszem, már csak a barátnőjük lehetek.

– A lányod igazi nő. Így nevelted, vagy csupán genetika?

– Mindkettő, hiszen én sem törögettem asztalokat otthon. Annak idején bizony ezt is megkérdezte tőlem egy újságíró. Gyermekként balettra, ritmikus sportgimnasztikára jártam, és a mai napig romantikus beállítottságú vagyok. Imádok a kertben ülni, hallgatni a madárcsicsergést, és olvasni egy jó könyvet.

– A mai világ erre nem igazán alkalmas…

– Időt kell találnunk, hogy a természetben nyugodtan megpihenjünk. A városi lótás-futás már olyan mértékű, hogy úgy döntöttünk, tizenkét év után kiköltözünk a fővárosból. A gyermekműsorok és a Tahi Tóth Lászlóval közös estem miatt be tudok autózni, ha muszáj, de Budapest már nem alkalmas arra, hogy itt éljünk.

– A párod is veled költözik?

– Igen. Azt hiszem, szép lassan ő is megértette a természet iránti rajongásomat, és ma már szinte harcolnom kell, ha én akarom lenyírni a füvet a kertben.

– Sokáig nem beszéltél az új szerelemről.

– Babonás vagyok, szerepről sem beszéltem soha addig, amíg biztosan meg nem kaptam. Egy éve élünk teljes boldogságban és harmóniában. Egy közös ismerősünk hozta el Pétert egy bemutatómra, ott ismerkedtünk meg. Általánosságban ugyan nem hiszek a sorsban, de a szerelmünkkel kapcsolatban igen.

– Járt neked ez a szerelem?

– Már nem is számítottam rá. Lehet, hogy korábban elmentem a lehetőségek mellett, de biztos, hogy nekünk most kellett találkoznunk. Amíg a gyerekeim kicsik voltak, ha társaságba mentem, nem is figyeltem a körülöttem lévő férfiakra, mert lelkiismeret-furdalásom volt, amiért nem a gyerekekkel vagyok. Ugyan hiányoltam az életemből a párkapcsolatot, de talán valójában most lettem rá igazán kész.

– A gyerekeiddel jó a párod kapcsolata?

– Igen, nagyon szeretik őt.

– Milyen érdekes, hogy valakinek a hangján lehet hallani, ha jól van.

– Tényleg hallani? Szerintem leginkább azt hallhatod, hogy nem kapkodok, nem sietek, mert innen már nem kell sehová rohanni. Megérkeztem.

Fotó: www.hazikedvencek.hu