Ismét beleszerettem a férjembe!

Ma már az első osztályos Panna és a tizenhárom hónapos Balázs körül forog az életük.

– Ez volt a második karácsonyotok, amióta Balázs fiatok megszületett. Mennyiben lett más az ünnep?

– Abban, hogy most már két gyerekkel szaladgáltunk a rokonok között. A szentestét nálunk töltöttük Miki gyerekeivel és az édesanyámmal, karácsony első és második napján pedig végiglátogattuk a szeretteinket. Ráadásul huszonharmadikán még Szolnokon léptem fel, másnap rohantam ajándékokat venni, miközben Panna hajába is el kellett készülni a lokniknak, és én is szerettem volna csinosan megjelenni karácsony estéjén.

– A két gyerek, gondolom, a hétköznapokban is kétszer annyi elfoglaltságot jelent.

– Panna már iskolás, Balázs otthon van, hol velem, hol az édesapjával, hol pedig az édesanyámmal. Néha elég nehéz összeszervezni, hogy miközben próbálok, vagy vidéken játszom, Pannát is hazahozzuk az iskolából, és Balázzsal is törődjünk. De tudod jól, hogy nekem az idővel mindig is különös volt a viszonyom…

– Igen, például amikor még csak Panna volt, akkor is rendszeresen addig készültetek, addig beszélgettetek, míg mindenhonnan elkéstetek.

– Ez most sincs másképp. Mire Panna bepakolja a kis retiküljét, és én összekészítem Balázs „útitáskáját”, addigra általában három programból egyet lemondok, a másik kettőről pedig elkésünk.

– Munkával telt a szilveszter is?

Serdülőkorában anorexiás volt

Xantus Barbara 14 éves volt, amikor úgy döntött, nem eszik, hogy minél soványabb legyen. 170 centiméteres magasságához képest 46 kilogrammos volt, de mégis kövérnek látta magát. Először orvos édesapja vette észre, hogy Barbi igyekszik kerülni a közös étkezéseket. A család közös erővel próbálta megmenteni a lányt az anorexiából. “Megmutatták egy nyári fotómat. Mikor megláttam, milyen csúnya vagyok, elborzadtam és sírva téptem szét. Döntöttem, és ezzel véget ért a borzalmak nyara” – mondta Barbara. A kalóriákra azonban azóta is figyel, de már sporttal próbálja megőrizni karcsú alakját, nem koplalással.

– Igen. Bevallom, rosszul érezném magam, ha nem hívnának szilveszterkor fellépni. Úgy érezném, hogy nem számítanak rám.

– Amíg a székesfehérvári Vörösmarty Színházat felújítják, a társulattal járjátok az országot. Együtt szoktatok utazni?

– Igen, gyakran megyünk együtt, busszal, és ezek nagyon jó csapatépítő, közösség kovácsoló alkalmak. Sokszor a művelődési házak apró öltözőjében készülünk az előadásra, és akadnak bizony komikus jelenetek, de azt hiszem, úgy érezhetjük, kiérdemeltük az új színházat, és talán jobb színészekké is váltunk.

– Milyen újra látni az első színészi lépéseidet a Família Kft-ben?

– Nagyon jó. Látom, hogy színészileg még kapkodó voltam, de azt is jó látni, hogy ez a hebrencsség már elmúlt. Ráadásul végre Panna is megnézheti a sorozatot, mert eddig nem hitte el nekem, hogy én is ugyanolyan sokat szerepeltem a képernyőn, mint Szilágyi Andrea a Barátok közt című sorozatban. Az édesapját is mindig tájékoztatja, hogy miről szólt az aktuális rész, és mindig elolvassa a stáblistán, ki rendezte. Panna mindig azt mondja, hogy Szépék ugyanolyan hebehurgya család, mint a miénk.

– A kislányod élvezi az iskolát?

– Nagyon, ráadásul azt veszem észre, hogy az első hónap lelkesedése máig nem múlt el, minden napot ünnepként él meg az iskolában. A tanulást is szereti, de leginkább a délutáni különórákat, a ritmikus sportgimnasztikát, a sakkot, a furulyát. Ugyanolyan közösségi ember, mint én voltam, szervezett már Ki mit tud?-ot is az osztályának.

A Playboyban 1999 novemberében

– Balázs egészen más, mint Panna volt?

– Ő nagyon fiús. Édes, huncut mosolya van, és minden gondolatot ki lehet olvasni a szeméből. Nagyon szép bensője lehet, és ez egyre inkább kezd megmutatkozni.

– És lehet, hogy ugyanolyan bátor lesz, mint az édesanyja. Playboy, Vaginamonológok; kellett mindehhez merészség.

– Azt szoktam mondani, hogy ahová a bátorság a belépő, azt nekem találták ki. Persze, nem csupán a merészség számít, hiszen utána következik csak az igazán kemény munka. Szeretem a kihívásokat, és azt hiszem, ezek a feladatok kellettek ahhoz, hogy megtanuljam magam jobban megbecsülni.

– Lemezen gondolkodsz?

– Imádok énekelni, de most nincs itt az ideje. Most jó színházi színész akarok lenni, aki lubickolva vág bele az új feladatokba, a próbaidőszakba.

– Néhány perce telefonált férjed, Szurdi Miklós.

– Igen, ő van otthon Balázzsal. Amíg nem jártuk az országot, hanem együtt dolgoztunk a színházban, időnként ki tudtam lopni őt az irodából, de most azt is várom, hogy este hallgathassam, ahogyan álomba merül. Fantasztikus férj, fantasztikus apa, és úgy szeret, ahogyan nekem jó. Azt hiszem, újra és újra beleszerettem a férjembe!

Fotók: Playboy, sztartozsde.hu